Az uszodában ismertem meg. Végtelenül bosszantott, hogy bár semmit sem tettem ellene, mégis sütött róla a gyűlölet, mikor meglátott.
Hát elkezdtem köszönni neki. Mivel igazán tisztelettudó ember, így persze először csak visszaköszönt, aztán már előre is. Hamarosan még mosolygott is hozzá.
Akkoriban a szaunában komoly társaság verődött össze. Igen, én voltam az egyik központi személy. Emlékszem egy idős úr mondta is, hogy azért szeret jönni, hogy részt vehessen a társalgásunkban.
Soha senkit sem bántottunk. Politika mentesen folytak az órák. Sanyi szolgáltatta hozzá a mentolos jó levegőt.
Életem talán legboldogabb hetei voltak ezek.
Szóval Gábor is elkezdett bekapcsolódni a beszélgetésekbe, és azt hiszem élvezte ő is a társaságot.
Talán el is felejtette, hogy mennyire utált engem.
Egyszer aztán a szaunába végtelenül bánatosan érkezett. Persze, hogy kérdeztem mi a baja.
-Senki sem jött velem moziba -Mondta.
-Csak azért történhetett Gábor, mert nem hívtál - válaszoltam mosolyogva.
Persze szeretem, szerettem a filmeket, de szinte soha sem jártam moziba. A szüleim erősen ellenezték, a férjem egészen más témájúakat szeretett, de szívesebben ült a tv előtt.
Hamarosan Gábor hívott, menjek vele moziba. Jól esett, hát elfogadtam. Életemben sem volt ilyenben részem. Kocsival jött értem. Előtte meghívott egy italra. Úgy dicsekedett velem, mintha valami csoda lennék. Mielőtt bárki valami rosszra gondolna, ez messze nem egy férfi és nő kapcsolata volt. Kölcsönösen csak emberi érzések voltak bennünk, távol a vágyaktól. Kölcsönösen megbeszélhettük a szerelmeinket, hogy mi vonz a másik nemhez, milyenek az elvárásaink.
Máig emlékszem a filmre amit láttunk. Remekül szórakoztam, nagyokat nevettem.
Néhány hét múlva hívtak a moziba, hogy legyek gazdasági vezető. Pontosabban könyvelő. Senkivel sem tudtam kibeszélni az ajánlatot, amire ugyan igent mondtam, de tele voltam kétségekkel.
Gábor visszahívott, és biztatott.
Gyorsan történtek az események, és már én hívtam őt moziba.
Ó az első alkalom erősen kalandosra sikerült. Fenn hagytam az irodában a holmimat, úgy mentünk le. Valahogy eszembe sem jutott, hogy kizárhatnak. De megtörtént.
Egy szerencsés véletlenből adódóan sikerül kinyittatni az irodát, és hazamenni.
Aztán még sokszor moziztunk együtt. Persze sokat beszélgettünk is.
2015-ben balesetem volt. Lecsúsztam egy BKV busz lépcsőjéről, és beszorult a lábam a jármű és a járda közé. Egy csúnya hematóma lett belőle, amit meg kellett operálni. Szó se lehetett uszodáról, sőt sok minden másról sem. A járás is gondot jelentett. Először kértem Gábort, vigyen be a kórházba kontrollra, mert támaszra volt szükségem. Mikor látta, milyen komoly a dolog ő ajánlkozott, hogy szóljak, és elvisz legközelebb is.
Mostanában az édesanyjával szoktam moziba menni. Azaz míg élt az édesanyám ő is jött. Én jegyért álltam sorba, anya a helyért. Így mindig ragyogó helyünk volt. Mikor anya meghalt, nehezen szántam rá magam a mozizásra. Féltem, hiszen csak az egyik sorba tudtam állni. Kimondhatatlanul jól esett, hogy Katika beállt anya helyére a sorba.
Gábor 50 éves szülinapját a koronavírus húzta át. Ma viszont segítséget kért tőlem, megkeresett, és így végre odaadhattam az ajándékát.
Úgy érzem sikerült örömöt szereznem.
Ó igen, ő is tette, mikor én voltam 60 éves. Ő is az egyik meglepetésvendég volt.
No igen, a beszélgetésünk olyan jól esett, hogy le kellett írnom.
