Lehet minden napnak ilyennek kellene lenni.
Ma Attila "sokáig" maradhatott. 7 kor kellett indulnia.
Aggódtam, mert már csak egy kis száraz rozskenyér, 2 tojás, és egy kis tejföl volt itthon. Igen, el kellett volna menni bevásárolni, de tegnap nem jutottam odáig.
Elkezdtem a nagytakarítást, mert új függönyt vettem anya régi szobájába. Kaptam olyan anyagot, mint a párnák, így abból vettem sötétítőnek. Kell, amikor ott alszik valaki, hogy az utcai világítás ne bántsa a szemét.
A másik függöny, szinte ugyanolyan mintájú, mint volt, csak szebb, újabb, jobban méretes.
Hihetetlen, hogy egy ilyen apróság milyen sokat jelent
Szóval bundáskenyeret készítettem. Sikerült egészen diétásra. Éppen csak kikentem a teflon serpenyő alját egy kis olajjal, és egyszerre meg is sült mind.
Attila közben feldarabolta a paprikákat. Olyan gusztusos és finom reggelink lett.
Közben csöndesen beszélgettünk.
Igen, dolgoznom kéne, de most olyan nehezemre esik.
Boldog vagyok.
Hátha nem száll el, hátha így is marad :)
