Összefolynak a napok, hát nem is tudom mikor történt.
Attila belázasodott. Azaz csak hőemelkedése lett, de rázta a hideg, illetve leizzadt. Egy kicsit köhögött már egy ideje.
No és étvágytalanná vált.
Megijedtünk.
Igen, fel kellett volna hívni a megadott számok valamelyikét, de elsőre nem ment, aztán elgondolkodott. Ha kimennek hozzá, és karanténba zárják, akkor ki fogja intézni a napi dolgokat, ki fogja ellátni az édesanyját?
No meg hát ez igazán nem tűnt komolynak.
Reggelre jobban lett, aztán délutánra megint felment a láza, és ez így ment másnap is.
Tegnap egész nap láztalan volt.
Ó mi már korábban sem igen találkoztunk. Attila komoly távolságot tartott gyakorlatilag a veszélyhelyzet kihirdetése óta. Igen, náluk ebédeltem ugyan, de tisztes távolságban ültünk az asztalnál, Attila terített, és tudom, hogy mindent sterilizált.
Így utólag látom, hogy senki sem figyelhetett volna jobban rám.
Most ezek is megszűntek.
Csak telefonon beszélgetünk.
A félelem a csontjainkba ivódik. Mikor fogjuk újra önfeledten átölelni egymást.
Zsófiék, Timiék is rendszeresen hívnak. Videótelefonálunk. Élvezem Emike kedves kis arcocskáját, ahogy beszélget.
Beni kimondhatatlanul hiányzik. Sokáig nem is beszélte velem, Nem tudja megbocsátani, hogy nem megyek, hogy nem ölelem át. Leila napról napra ügyesebb. Mikor velük beszélek mindig megtelik a lelkem keserűséggel. Olyan mérhetetlenül hiányoznak. Azzal próbálom magam vigasztalni, hogy ha távolabb élnének, akkor is csak ennyi maradna belőlük.
Petiről szinte semmit sem tudok. Mint gyógyszerész tudom rengeteget dolgozik, óriási terhek vannak a vállán, az én nyafogásomra már igazán nem kíváncsi.
Lássuk be, nekem semmi bajom.
Itt van a ház előtt a bolt. Mindenem megvan. Nyalom a lakásomat. Bár még 3 helyiség hátra van. Itthonról dolgozhatok.
Csak úgy érzem időnként, hogy rám omlik a 4 fal. Olyankor képtelen vagyok bármit is csinálni.
De elmondom a jó dolgokat is: Tegnap palacsintát sütöttem. Igaz csak 4 db lett jó, sajnos a többi darabokban jött ki a serpenyőből. Még jó, hogy keveset csináltam.
A kislányok ruhácskáit már elküldtem, láttam is rajtuk. Jók lettek.
Már 3 kötött figura várja, hogy vége legyen ennek a rémálomnak, és Beni vihesse az ovis vásárra.
Kivilágosodott. Új nap indul. Énekelnek a madarak.
Ideje összeszedni magam
