Kedd óta itthon vagyok. Egyenlőre szabadságon, bár ha minden igaz holnap kapok gépet, és akkor fogok tudni itthon dolgozni. Állítólag mindenki így fog nálunk. Izgalmas lesz.
Elkezdtem a nagytakarítást. A legkisebb szobát már korábban elkezdtem. Még 2 szekrény maradt meg. Nem volt türelmem a válogatáshoz, rendezéshez.
Most elkezdtem a hálószobát, még a levegő is más lett.
Ma lemaradtam a tervtől, de közbejöttek dolgok.
Pedikűröshöz járok. No nem egészen divatból, hanem mert benőnek a körmeim, ami fájdalmas, és sokszor be is gyullad.Régen elég durván kivágtam, talán baj is volt. Ma már nem tudom kordában tartani. Szakembert kellett keresnem.
Hát elkeserítő, amit mond. Megszűnik a munkahelye. Határozatlan időre bezár a szalon. De így is sokan lemondják. Gondolom, akiknek ez csak szórakozás, vagy csak a szépségüket jelenti.
Nem tudom hogyan lesz ezután.
Meddig fog tartani ez az egész.
Eger egy polgári kisváros. Hivatalosan egyetlen fertőzött sincs, a vízilabdásaink is megúszták az olasz kirándulásukat.
Mondhatnám, hogy éli a megszokott életét, de sajnos nem így van.
Olvastam, hogy valaki 140 liter tejet vásárolt. Ahogy a boltunk és a Lidl polcait láttam el is tudom képzelni.
Nincs rendes tej, kevés a kenyér, nincs liszt, cukor, só.
A kereskedők fáradtak, nem győzik kipakolni az árut. No és nagy hiányok várhatók.
Hát egyenlőre van mindenem. Valameddig ki fogok tartani. Hátha addigra feloldódik a helyzet, és kisüt a nap.
Ó én bizony a héten csak kocsival közlekedtem. Vigyáztam a távolságra, és itthon azonnal kezet mostam. Azt gondolom semmilyen vírust sem szedtem össze.
Nagyon nehéz ez.
Beni a kisunokám haragszik rám. Azt hiszi nem akarom meglátogatni őket. Sokszor majd meg hasad a szívem, hogy nem ölelhetem magamhoz. Ahogy a tesóját Leilát sem.
Ha elkapom a vírust, akkor úgy halhatok meg, hogy nem lesznek mellettem. Keserves gondolat.
De most erre nem gondolok. Most takarítom a lakást, vele a lelkemet is.
