Egy volt tanítványom képe. Remélem nem haragszik meg rám, hogy iderakom. Olyan sok minden jutott róla eszembe.
Finom, egyszerű, friss.
Ó annyi minden panasz születik meg mostanában. Pedig az élet szép.
Tegnap nagyon sokat dolgoztam. Haladtam is. Végre megcsináltam olyan dolgokat, amik már idegesítettek.
No és még ma is van nap.
Ráadásul Attila azt ígérte átjön délután, azaz lekerül a konyhában a függöny, amire magam képtelen lennék. Még a végén a konyhám is tiszta lesz.
Jó lenne a karantén végére befejezni a nagytakarítást. Utolérni magam.
Sajnos most segítségre szorulok. Nem érem el.
Tegnap sikerült rendbeszedni a körmöm. Nekem nagyon fontos, hogy szép legyen a kezem. Imádtam a zselés lakkot, mert mindig szép volt. Sajnos most nincs. Nehezen szabadultam meg tőle, és valahogy csúnya lett a maradék. De sikerült. Még a sok kézmosás nyomai is csökkentek.
Azért, ha vége lesz, mert egyszer vége kell, hogy legyen, újra fényesen csillogó körmöket szeretnék, amik egyszerűek, és nagyon szépek.
