Már nagyon régen írtam blogot. Nyelem a gondolataimat, amik lassan kifolynak belőlem.
Talán itt őszintén leírhatom, kiírhatom.
Tegnapi hír, egy 4 éves ovis kislányt a buszban felejtettek. Ki a hibás:
A buszsofőr, aki feltehetően a csoporttal együtt gyorsan távozott, mert ezer dolga volt, mert egészen más dolgok foglalkoztatták. Megtette a kötelességét, elszállította a gyerekeket, és több már nem is érdekelte.
A pedagógus, mert nem számolta meg a gyerekeket. Persze lehet, mire rájött a hiányzóra a busz már be volt zárva, asofőrt nem tudta elérni. Azt nem is tudom feltételezni, hogy nem vette számba őket. 16 évig voltam főállású tanár, és sok kirándulásra emlékszem. Mindig számoltunk. A gyerekeknek sokszor már kínos volt, de számoltunk, ha nem ment, akkor névsort olvastunk. Pedig én középiskolásokkal voltam. A kicsikre ennél is jobban kell vigyázni.
Azt már nem is merem feltételezni, hogy nem volt kisérő pedagógus. Persze szó van költségcsökkentésről, de az én időmben, főleg az elején még 2 pedagógus is kellett, és szívesen vittünk magunkkal még szülőket, vagy főiskolásokat, akik bizony sokat segítettek. De a számolás mindig a miénk volt.
Most hallani épp a tanárok zúgolódásáról. Csodálom, hogy ez az igazán birka beállítottságú társaság lázad. A jó tanár igenis birka szemléletű. Hivatástudatból, politika mentesen dolgozik. Sajnos ezzel maximálisan visszaélnek. Pedig az iskolában semmi szükség politikára. Csak úgy nevelhetünk demokratikus gondolkodású, rugalmas embereket, ha az iskola szabad véleményalkotást enged, és csupán a tényekre, számokra hagyatkozik. Engedi, hogy a diák rendet rakjon a fejében, akár a szülőktől hozott gondolatok ellenében is. Persze a veszélyes elveket szűrni kell, amit csak akkor tehetünk, ha azok valóban kárt okoznának, és nem csak az épp aktuális politika szerint veszélyesek.
Szóval egy megfélemlített, elnyomott helyzetben lévő pedagógus, aki egyébként is el tele van a magánélet ezer gondjával, kötelességből kirándul, de messze nem képes úgy figyelni, ahogyan az elvárható lenne. A számolást akkor sem mulaszthatja el.
De beszéljünk kicsit a szülőről. Igen, messze bele van veszve a pénzkeresés gondjaiba. A családi élet is komoly feszültségeket okoz. Mert sajnos a családok többsége nehéz helyzetben van. Nem jutnak el a családtámogatások, vagy csak részben. A kisembereket még inkább érinti az infláció. Viszont mindez nem mentesíti őket az alól, hogy egy egész napon keresztül nem kerestek egy kicsi lányt. Túl hosszú volt a buszban töltött idő ahhoz, hogy egy szülő, akár mindkét szülő ne érdeklődjön a 4 éves ovis iránt. Egyáltalán hogyan engedhették el úgy, hogy nem kérdeztek utána a feltételeknek. Nekik tudniuk kellett kivel indul a gyerek, pontosan hová megy. Nekik telefon mellett kellett lenniük, hogy a pedagógus értesíthesse őket, hogy ha baj van.
