Olvastam, hogy lehet javítani az életminőségünkön.
Abba kell hagyni a panaszkodást. Húú ez nekem nagyon nehéz. Pedig erősen próbálkozom.
Naplót kell vezetni a napi pozitív dolgokról.
Még nem írtam le sehová sem, de szinte minden este gondolatban a nap pozitív dolgait. Igen, ez jó, ez megy.
Pedig sok évvel ezelőtt valaki azt kérte tőlem, hogy írjak magamról 5 pozitív dolgot, és képtelen voltam rá.
Most pedig be kell látnom, hogy minden napra jut valami pozitív.
Ma kiváltottam a gyógyszereim. Izgi volt, mert elektronikusan tettem. A gyógyszerész mondta, mi van felírva, és úgy válogattam.
Most pedig végre megrendeltem a naptáramat.
A konyhában van, az idén nekem kellett megcsinálni. Igen, készítettem a nagybátyáméknak is, de magamnak más képeket válogattam.
Igen, felkerült a kedvenc képem, amit Attila csinált Hévízen. Akkor olyan végtelenül kedves, aranyos volt.
Ó máskor is az.
Csak néha keserít el. Nehéz az élete, és az az érzésem, hogy szeretné felajánlani, hogy keressek mást. Persze, hogy félreértettem. Azt hittem jobbat, szebbet keres nálam.
Aztán megértettem, hogy minden rendben van közöttünk.
Már volt olyan, hogy visszaköltözött az a meghittség, amivel levett a lábamról.
Most megint nehéz időszak jön. 2 hétre elmegyek a lányomékhoz.
Igen, várnak. Ezer dolgom lesz, és olyan kimondhatatlanul várom már. Attila pedig félt, féltékeny is, és fél a hiányomtól.
Hát ez van
Élvezem a lakásom. Igazán szép, ha épp rend van, ki van takarítva. Ja, hogy ideje lenne bemutatnom :) Hát lehet.
