Hiszem, hogy a blogírás a magány egy formájának megszüntetése.
Ó most itt volt Attila. Csöndes békességben töltöttük az estét.
Ízlett a kocsonyám, és megittunk egy üveg pezsgőt is.
Csak egyszerűen túl fáradtak voltunk.
Rettenetes tv műsort raktak nekünk össze. Pedig hiszem, hogy sokaknak maradt ez az időtöltése. Hogy hallgathattunk volna zenét? Hogy Kereshettünk volna valamit az Interneten? Igaz, de nem tettük. Eleinte megnéztem a tűzijátékokat, aztán egyszerűen beleuntam, csak hallgattam a pufogásokat, még a függönyön keresztül is villantak a fények.
Összességében mégis jól esett
Ó igen, Attila még 6 előtt elment. Aggódik az édesanyjáért, aki ágyhoz van kötve.
Jó, hogy végre ennyit is fel mert vállalni, hogy hónapok után végre egy egész éjszakát töltöttünk együtt.
Remélem pihent is.
Holnap már megyek dolgozni. Vége a szabadságnak. Szombaton tanítok is.
Mégis talán egy szép év kezdődik, talán több lesz a mosoly, mint a könny.
Igen, a kedvenc mondásom: Életünk minden boldog pillanata egy gyöngyszem. Csak akkor lehetünk boldogok, ha képesek vagyunk ezeket észrevenni és összegyűjteni.
Igen, az idén is meg akarom találni a gyöngyeimet, ahogyan a tegnap este is sok sok gyöngyöt sikerült összegyűjtenem.
