Ellenőriztem, rendben elment az első részletem a tartozásból. Megadtam a megbízást a banknak, hogy rendszeresen rendben fizessen. Megnyugodtam.
Aztán ma kaptam egy sms-t, hogy hova fizessem a pénzt. Szóval már soha sem lesz vége.
Hát elutaltam az egészet egyben. Nem tudom hogyan fogom bírni, de soha többé nem fogadok el semmit sem a fiaméktól sem. De nem kell aggódnom, mert soha fel nem hívnak, nem állnak velem szóba.
Nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ezt érdemlem. Nem hiszem el, hogy ennyire értéktelen vagyok. De pitizni sem fogok többé senki szeretetéért. No és hiszem, hogy ezzel az unokáimnak ártanak igazán. Nekik szükségük lenne rám is, akármilyen is vagyok.
Most viszont a torkomban érzem a szívem, mérhetetlenül dühös vagyok Úgy érzem megaláztak. Nem először. Hátha erőt veszek magamon és utoljára
