Ijesztő.
A fiam szerint duplán veszélyeztetett vagyok, mert elmúltam 60 éves, és asztmás vagyok.
Ó én sokszor éreztem, hogy jó lenne meghalni, vagy épp nem bántam volna, hogy meghaljak, de most valahogy úgy érzem még dolgom van. Vagy legalábbis még szeretnék pár nyugodt napot.
Bosszant ez a vészhelyzet. Nem érzem a veszélyt megfelelően. Úgy élem meg, hogy dolgoznom kell, ugyanakkor a pihenés, a szórakozás erősen csökkent. Illetve teljesen csökkenni látszik.
Ó nem sokszor jutok el, és erősen korlátozottak a lehetőségeim, de hogy még a reményei is csorbulni látszik, ez rosszul esik.
Elmaradt a munkahelyi kirándulásunk is. Pedig a létszám miatt szinte csak mi lettünk volna a szálláson, az étteremben.
Szóval lazítás helyett is robot van.
Igen, azt hiszem ez jól jött a hatalomnak. A birkákat be kell terelni a karámba, nem lehet kódorogni, vagy hangosan bégetni.
Itt vagy fölösleges hiszti van, vagy egyszerűen nincs kimutatva a baj. A 21. században kérdőívek alapján állapítják meg, hogy kinek kell tesztet csinálni.
No és ha annyira veszélyben vagyunk, miért nem maradhatunk mi 60 éven felüliek itthon? Ha itthon maradunk miből fogunk élni?
