Ma először cseréltem a fekete-fehér felsőt a kedvenc rózsaszín pulcsimra. Jól esett. Lehet ideje is volt.
A konyhában 2 szekrényt átrendeztem. Kidobáltam, amiről úgy éreztem tönkre ment, nem szeretem.
Attila szerint el kéne tennem anya poharát, bögréjét.
Nem szeretném ereklyeként őrizni. Úgy érzem ez nem szükséges.
Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe anya. De úgy érzem, lényének az a része, amit őszintén szerethettem, szerettem, az jobban örül az olyan napoknak, mint a mai is, amikor nincs bennem keserűség.
No tessék. Jó dolgokról akartam írni, és annyi nem szaladt össze, hogy keserű bejegyzéseimben is kevesebb van ;)
Megjött az értesítés. Lehet nem is lesz hagyatéki tárgyalás. Nincs miről.
Ó már megint újabb nemek.
Pedig talpra fogok állni. Mennie kell. Anya is így akarná, azt hiszem
