Ma, ahogy jöttem lefelé a lépcsőn örömmel hallgattam az énektanszékről kiszűrődő zenét. Most épp zongorán gyakorolt valaki.
Mindig örömmel tölt el, ha végigsétálok a Líceum folyosóján. Ahogyan azt is szeretem, hogy mögöttem van az egyik helyreállított barokk kályha is.
Ma a zenéről jutott eszembe, hogy lételemem a zene. Ha jó kedvem van azért, ha rossz akkor igazán szükségem van rá. Ó igen, jó, hogy ebben Attilával egyetértünk. Sőt az ízlesünk is hasonló. Mindig el tudom fogadni a választását. Igen, azt is szeretem, hogy ő választ.
Hogy mit szeretek még?
Például az autókat. Sok mindent nem tudok róluk, de örülök, hogy Toyotám van, és ha még vennék, akkor is ezt szeretnék. Bár lehet, hogy egy Honda Jazz el tudna csábítani.
Szeretem a szolid, elegáns dolgokat. Bár újabban a sportosabb stílus jobban vonz. Imádom a csillogó dolgokat, aztán, ha választanom kell, bizony sokszor kikerülöm. Vagy csak egyszerűbbet választok.
Szeretem a munkahelyem, az embereket. Jó közöttük lenni. Szeretem a munkám is, bár mostanában nagyon elfáradok. Érzem az éveim súlyát, és már nagyon várom, hogy nyugdíjas lehessek.
Szeretek barkácsolni, kézimunkázni. Mostanában elég kevés időm jut rá. Lehet lenne is, csak az idő mellé kell a türelem, nyugalom is. Anya utálja, ha kézimunkázok. Az a legkevesebb, hogy megszakít benne. Nem tűri a rendetlenséget, amivel jár általában az ilyesmi.
Szeretem a színházat, mozit. Bár az utóbbi sok keserű emléket is felidéz, így marad a YouTube. Ó igazságtalan vagyok, mert hétfőn is megyek moziba. A munkahelyemen szervezik, így elmegyek.
Még mindig szeretek tanítani. Azt hiszem jó vagyok benne. Szeretem, mikor rámköszönnek a tanítványaim. Ha még a nevük is eszembe jut külön öröm tölt el.
No és szeretem a gyerekeim, az unokáim. Különösen Benit. Őt ismerem legjobban, és van közöttünk valami csodálatos kapocs. Felhívott: Hogy vagy? Fáj még a torkod?
-Igen kicsim, még fáj
- Ez borzasztó.
És már le is tette a telefont.
Belenőtt a nadrágba, amit vettem: Ez a Tünde mama tökéletes.
Azt hiszem ezért érdemes élni.
Ó még folytathatnám.
Milyen érdekes, hogy régebben mennyi keserűség volt bennem. Sokszor szinte vártam a halált.
Ma inkább élni szeretnék még. Még dolgom van.
Az emberek pedig megérzik ezt. Olyanok is beszélgetnek velem, akik korábban kikerültek volna. Igyekszem adni nekik mosolyt, jó szót. Ó igen, már van miből adni ;) Talán fontosabb az anyagiaknál is. :)
