Ó, most épp nem gyászolok, sőt azt hiszem el is engedtem, akit kellett. De rábukkantam erre az idézetre. Annyira igaz, hogy el kell tennem.
"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj.
Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól,
s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.
Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...)
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent.
Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni
szállni, a maga útján - abban a biztos reményben,
hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
Müller Péter
