Talán az öhöm volt a legérdekesebb most.

Olyan Tünde módra sikerült ez a hosszú hétvége. 

Anya testvére volt nálunk vendégségben. Őt vittem ki az állomásra.

Nem sokkal később érkeztek Zsófiék. Persze, hogy mentem értük. 

Beni imád itt lenni, mindjárt megtalálta a játékokat. 

Aztán elmentünk a Tűzoltó múzeum mellett működő játszóházba. Remek hely, rengeteg játékkal, kényelmes, barátságos környezetben.

Azon gondolkodom, hogy ideális hely lehetne az én szülinapom megünneplésére. Hiszen a gyerekek ragyogóan éreznék magukat, mi meg élvezhetnénk őket. Még pakolni sem kéne utánuk.

Vasárnap nehezen találtuk ki mi legyen az ebéd. Zsófi aktivizálta magát, ami kifejezetten jól esett, csak ne mondta volna hozzá, hogy én nem tudok főzni. 

De lássuk be, úgy nem is, ahogyan ő szereti. 

Aztán megsajnáltam őket, szerettem volna segíteni, így elvittem őket haza kocsival. Ó azért ebben önzés is volt. Szeretek vezetni, és bizony jól esett az a 1,5 óra, amit egyedül töltöttem. 

Csak egy busz szorított le Kerecsend és Eger között. Nem húztam fel magam, elégtételt nyújtott, hogy a városban egymás mellett haladtunk. Azaz egyetlen percet sem nyert a gonoszságával.

Dolgoznom kellett volna, de már képtelen voltam rávenni magam.

Reggel Tiszalökre indultam. Életemben először a Vase segített. Ó igen, használtam már ezt a programot. Csak képtelen voltam akkor hangot csiholni belőle. Most Zsófi állítgatott rajta, és kifejezetten hasznosnak bizonyult. Bár Timi Attilája olyan ragyogó térképet, képeket küldött nekem, hogy az alapján is elboldogultam volna.

Egy tündéri nyaralóba hívtak meg öhöm főzésre. 

Élveztem a csöndet, a társaságot, a jó levegőt. Isteni kaját ettünk. Attila (Timi férje) pedig végtelenül figyelmesen még arról is gondoskodott, hogy eleget igyak. Lépten nyomon töltögette a friss hideg ásványvizet. 

Az öhömhöz kisütött szalonna sajnos el is fogyott mire szükség lett volna rá, mert olyan nagyon jól esett mindenkinek. 

Piroska, Timi anyósa isteni levest főzött. Finom főtt kukoricát ettünk utána, merthogy az öhöm nehezen készült. Aztán felvágtuk a dinnyéket, azt is, amit én vittem. Igazán jól esett mindenkinek. 

Végül jégkrémet majszolhattunk. 

Igazi lakomában volt részem. Jól is esett, de legalább annyira a pihenés.

Este aztán Attila már az utca végén várt. Frissen borotválkozva, csinosan. A Dobó térre készültünk Tűzijátékot nézni. Beálltam a teremgarázsba. Örültünk neki, hogy jó helyen lehet az autóm. 

Már egészen közel jártunk, mikor csengett a telefonom. A fiam hívott, hogy az unokám beteg, Egerben van a másik nagymamánál, és nem tudnak sehová sem menni, de sürgősen gyógyszerre van szüksége. 

A Dobó térhez közeli patika pár perce zárt be, és egy jóval messzebb lévő tartott ügyeletet. Tehát visszamentünk az autóhoz, elmentünk a patikába, és vittük a gyereknek ismét a belvárosba. 

Persze mivel több mint 10 éve nem voltam náluk, így összekevertem a lépcsőházat, így fölöslegesen másztam meg 4 emeletet. Aztán újabb 3-at. Igaz kárpótolt, hogy Abigél kijött a nagymamával, átölelt, és még puszit is kaptam. 

Lent egy kínos forgalmi helyzet várt. Két szerencsétlenül parkoló kocsi között kellett átvergődnöm. Jó, hogy kicsi az autóm, és Attila segített navigálni. 

Közben persze elkezdődött a tűzijáték, és csak néhány magasba szökő tüneményt láthattam a fák lombjai között. 

Mondtam is Petinek, lóg nekem egy tűzijátékkal. 

Igazából mérhetetlen fáradtság és idegesség fogott el a csalódottságon túl.

Öhömöt még soha sem ettem. Ha röviden kéne leírni mi ez: Krumplis tészta sütve bográcsban.