Ma van a születésnapom.
A legnagyobb ajándékom azt az 1 órát, amit elvettek a nyár elején, végre visszaadták nekem.
Ó egész ünnepségsorozat kerekedett. Anya kezdte. Egy csokor rózsát kaptam, és csokit.
Ma pedig Zsófi hívott, azaz Beni akart velem "beszélgetni". Már egészen nagy fiú.
aztán ömlöttek a köszöntések. Egyik jobban esett, mint a másik.
Ó igen, Tőle semmi sem érkezett. Sajnos akkor sem mindig, mikor leveleztünk. Be kell látnom lehet csak ő volt fontos nekem.
Ma én akarok vacsorát vinni Attilának. Együtt ünnepeljük a szülinapunkat, mert 3 nap múlva lesz az övé. Ó már behűtötte a kedvenc pezsgőmet, tudom, hogy kapok is valamit. Tudom, hogy nagyon készült, és most izgul rendesen, hogy fogok-e örülni.
Igen, én is izgulok. Nem sikerült úgy vásárolni, ahogy szerettem volna.
Szóval reggel óta főzök. A sültet dupláznom kellett, mert olyan régen főztem már, hogy sikerült odaégetni. Lehet, most meg nem sült meg rendesen. De a francia saláta isteni. És sütit is sütöttem.
Persze anya tüntetőleg magamra hagyott a konyhában. Rettenetesen utálja, hogy főztem. Hogy nem alszom itthon ez meg maga a bűn.
Nem baj, minden rendben van.
Jó kedvem van.
Lehet ezt hívják boldogságnak?
