Nehéz évem volt. Elhagytak, kiraboltak, aztán jött a balesetem. Felfordult az életem.
Zsófitól egy naptárat kaptam erről az évről, Beniről. Mennyi kedves perc, mennyi szép.
Az albérletem. Ó igen Ő is. De régen volt.
Igen egy másik Ő van. Igen, kapok leveleket, smst, és sok sok kedvességet. Felhívhatom, kereshetem. VAN.
Nem érzem azt a forró lángolást, aminek még a parazsa is égetett, de jó, hihetetlenül jó.
Itt a karácsony. A legszebb ünnep számomra.
Zsófiéknál tegnap voltam. Petiék majd jönnek szilveszterre. A nagybátyámékat várjuk épp. Ha elmentek, akkor jön az én karácsonyom.
Attila vár. És én is várom, hogy találkozzunk.
Több közösségi oldaltól is elköszöntem.
Szeretném redukálni a körülvevő virtuális világot. Szeretnék a realitások között élni.
Igaz lehet ez? Egy hang azt mondja, igazán megérdemlem. Jár nekem. Egy másik meg óvatosságra int, ne engedjem el magam, ne higgyek a jónak, ne teljen meg a lelkem reménnyel.
