Nekem csak megszületni volt nehéz.
Egy kolléganőm mondogatta mindig. Már eldőlt, hogy ha nagyon szorítva is, de ki lehet csikarni egy kicsi lakást Zsófiéknak. Mára már csak a keresés maradt, meg átgondolni a dolgokat, hogyan csökkentem a kiadásaimat, hogyan készüljek fel a 7 szűk esztendőre. Tényleg pontosan 7 lett volna, és bizony nagyon szűk.
Ekkor jött a hír. A fiamék régi lakása üresen áll, és a tulajdonosa hajlandó nagyon jutányos áron kiadni nekik hosszú távon, évekre.
Így haladékot kaptunk az eladósításra. Akár holnap költözhetnek. Sok mindenük már van, így lehet semmit sem kell most venni. A kis Békának, mert így becézik, és jó is ez így, mert nem tudni herceg, vagy hercegnő lesz, kulturált helyre érkezik.
Szóval még a nap is kisütött, és talán még Pesten is hallották, amikor legördült a lelkemről a kő. Megszűnt a szorítás, kiengedett a görcs.
Igen, már megint segítettek az égiek, az angyalaim.
Tanultam is belőle. Kiderült kik az igazi barátaim, kinek vagyok fontos.
Az utóbbi napokban elég sokat beszélgettem a volt férjemmel, már már azt hittem akár közelíthetnénk is. De már tudom ennek semmi esélye sincs. Semmit sem változott, nem bízhatok benne egyáltalán. Besorolódott azok közé, akiket akkor sem fogadnék el, ha nem lenne más a földön.
Hogy túl sokan vannak ilyenek a listámon, hogy így egyedül maradok? Már tudom, hogy egyedül is sokkal jobb, mint egy rossz kapcsolatban egy megalázó helyzetben, szeretet nélkül.
Mától stratégiát változtatok. Megvárom, míg velem akar valaki ismerkedni, és csak önmagamat adom, nem alkalmazkodom. Ha megfelelek így, akkor jó, ha nem akkor így jártam.
