Furcsa nap volt.

Sanyihoz vittem a kocsimat, a régit, mert talán megnézik, és nem szeretném, ha nem lenne rendben az olaj, vagy a szélvédőmosó. Azt sem bánnám, ha kicsit lemosná. 

Furcsa beszélgetésünk volt. Én csak ámultam. Erősen nem akartam észrevenni, hogy talán... Nekem nagyon fontos ez a barátság, nem szeretném elrontani.

Aztán a Taggeden írta egy pasi, sajnálja, hogy nem beszélgettünk. Miért is? ...én nem is akartam beszélgetni. Szerintem összekever valakivel. 

Aztán a volt férjemmel beszélgettem pár szót. "vigyázz magadra, mert fontos vagy" írta. Rossz lábbal kelt? 

Tegnap kaptam egy értesítést, hogy az ügyvédem késve nyújtott be kifogást, így ki kell fizetnem a büntetést. Épp gondoltam rá, ha elcsendesedik a világ meg is kérdezem: mi van ilyenkor. Ki fizet. Az ügyvéd megelőzött. Azt mondja semmit sem kell tennem, ő intézi.

Ó aztán másképp furcsán folytatódott: könyvvizsgálat, egy kis egészen más, aztán sok sok munka, feszített tempó.

A végén már úgy éreztem, ha még egy számlát látok rosszul leszek.

Közben anya is hívott. Kétségbe estem, biztos baj van, de csak a nektarin indult romlásnak, és azt akarta megkérdezni mi legyen vele.

Kicsit igazán én is voltam: egy kolléganő nyugdíjba készül. Meglepetést készítettem elő. Úgy, ahogy én szoktam, én szeretem. Jó, hogy a főnököm szabad kezet adott. 

Hajdúszoboszlóra megy 3 napra a testvérével. Még fürdőbelépőt is kap. Ha sikerül megőrizni a titkot, akkor nagy lesz az öröm:)

Jó későn jöttem haza, nem megy a lefekvés, túl fáradt vagyok az alváshoz.

A fiam jelentkezett be a Facebookra.Pedig azt mondta soha sem fog. Sőt képeket tett fel az unokáimról. Korábban megtiltotta, hogy tegyek fel.

No és véleményezte a Google+-on egy képemet. 

Mégiscsak furcsa nap volt ez a mai