Tegnap olyan sok negatív dolog ért
A kutyával kezdődött.
Aztán igaz jó jött: a volt kolléganőmmel kávéztam. Mindig jól esik, ha bejön hozzám.
Viszonylag hamar befejeztem, amit mindenképpen meg akartam csinálni. Ó igen, ez is jó.
Aztán felhívtam Gyurit. Felvette. Mondta vezet, és majd visszahív. Már tudom jól van, nincs semmi baja. A többi meg nem számít. Végül is ezt akartam tudni.
Itthon játszottunk. Aztán bevásárolni voltunk.
Janka estére elsírta magát. Vágyik haza. Hiányzik neki a családja.
Be kell vallanom, nekem is hiányzik a megszokott életem, a nyugalmam. Nem ismerem ezt a gyereket. Próbálok mindent megadni a magam módján, de érzem nem egészen úgy vannak a dolgok, ahogyan lennie kéne.
Holnap már megyünk.
Anya végül is nem jön velem. Illetve nem döntötte még el. Rossz ez a bizonytalanság. Jó lett volna még valami programot csinálni. Meglátom.
Bezárt a Blogol. Szerettem, és hiányzik. Félek ugyanúgy járok vele, mint az uszodás csapattal. Ha találkozunk, felemlegetjük, örömmel beszélgetünk, de már nem megyünk együtt, más köddé vált az a régi hangulat.
Most minden köddé vált körülöttem.
Erős bizonytalansággal küzdök, hogy mit is érek, ki is vagyok.
Ó persze fel fogok állni. Csak egyre nehezebben megy
