Üvölteni tudnék. 

Nagyon szeretném eladni a házamat. Ez egy 5 szobás tágas, kényelmes otthon, de 2-en lakjuk anyával. Túl nagy nekünk, és egyre terhesebb a fenntartása. Gyakorlatilag minden általam ismert hirdetési lehetőséget kipróbáltam már. Érdeklődés gyakorlatilag nincs. Azaz így nem korrekt: jöttek nézni, ha "ingyen" adtam volna talán...De nem azért szeretném eladni, hogy ne legyen otthonom. Szeretnék megszabadulni a közös tulajdontól, a túl nagy rezsitől, és szeretnék közelebb lenni a gyerekeimhez. Nekem nincs testvérem, senkim. Ha anya meghal teljesen magamra maradok. 

Az egyik ingatlanos jelentkezett árulnák. Lehet lát benne fantáziát. Mondta kérjek a volt férjemtől meghatalmazást, hogy velem tárgyaljanak.

Mondtam, beszéljék meg ezt egymással.

Először elutasította, mondván így nem tudja átlátni az ügyeket. Fő a bizalom...

Aztán most jött a levél: aláírja, ha az anyám lemond a haszonélvezetről, és felezünk a vételáron. 

Azaz nem elég, hogy az egyedül nagy nehezen megoldott felújítások (nem karbantartás, hanem értéknövelő felújítás) nem számítanak, de azt is elfelejti, hogy anya haszonélvezete is úgy keletkezett, hogy ha nem adta volna ide mindenét, akkor most nem lehetne ez a ház. 

Aztán eszembe jutott mennyit güriztem mindig is, hogy jobb, több legyen a családnak. Ó persze én is élveztem, de ez csak sokadik szempont volt mindig is. 

Szóval most még menjek is el ügyvédhez, és magam ellen tegyek.

Hát ennyire hülyének néz? Hogyan is gondolhatja, hogy ekkora balek vagyok?

Mi jön még?

A rendőrségi meghallgatás, ez a ház dolog...

Lehet, ha nem lennék ilyen fáradt.... Pihenni kellene...

Valamelyik éjjel olyan szépet álmodtam. Le akartam írni, de nem jutott rá időm. Most meg, már elfelejtettem...