Olvastam egy ajánlást, és kedvem támadt megnézni ezt a filmet. Megkérdeztem hát Gábort eljönne-e velem. Ó igen ám, de akkor még jól voltam, ideálisnak látszott az időpont. Sőt egy másik filmet is meg akartunk nézni.
Gábor szenvedélyes mozinéző.
Ó igen, már egyedül is megyek moziba, de valahogy egészen más, ha ő is jön. Hát nem mondtam le.
Nem is tudom. Tisztes film. Olyan jó. Semmi extra. Szép felvételek, jó színészi alakítások, gondolatébresztő dialógusok...
Valahogy befejezése sem győzött meg. Semmi katarzis, egyszerűen csak vége lett.
No viszont nem emlékszem mikor meséltem Gáborról. Lehet, ha róla írok érdekesebb is lesz.
Az uszodában ismerkedtünk meg. Jóval fiatalabb nálam. Az tűnt fel, hogy lesírt róla, hogy utál. Hát elkezdtem köszönni. Ó ezen meglepődött, és hamarosan előre köszönt nekem mosolyogva. Aztán el kezdtünk beszélgetni. Abban az időben én voltam a társaság egyik központi figurája, hát nagy dolognak számított velem beszélgetni. No persze nekem ez inkább csak így utólag vált nyilvánvalóvá, akkor egyszerűen csak éltem az életem, és élveztem, hogy tartozom valahová.
Hónapok telhettek el így. Egy nap Gábor nagyon szomorúan üldögélt a szaunában. Nem kellett sokat biztatnom, hogy kifakadjon, senki sem ment el vele moziba, pedig ő imádja a filmeket. Félig komolyan mondtam is neki: ez csak azért fordulhatott elő, mert nem engem hívott.
Ó szeretem én a filmeket, de nem igen értek hozzá. Szinte egyetlen színésznek sem tudom a nevét, a filmrendezőkről sem sokat tudok, lehet nem is érdekel.
Mindegy, szavamon fogott. Meghatott az a boldogság, ahogy vitt. Eljött értem, elmentünk sörözni (csak kivételes alkalmakkor iszom sört, nem szeretem) aztán moziba, és utána haza is vitt. Nem tudom, hogy a törődését, vagy a filmet élveztem jobban. Ó nem, semmi sem történt közöttünk, mindig is csupán jó barátság kötött minket össze.
Néhány hét múlva állásajánlatot kaptam: a moziba lehettem könyvelő. meg akartam én beszélni hirtelen döntésemet sok sok ismerőssel, de senki sem ért rá. Gábor felhívott, mikor elolvasta az sms-em. Biztatott. Igaza lett. Szeretek itt dolgozni.
Hát azóta többnyire én hívom moziba.
Gyuri nem szerette. Nem hiszem, hogy bárkire is féltékeny lett volna, inkább csak érezte, hogy önzetlen őszinte szeretettel viseltetek iránta.
Szóval eltávolodtunk. Nekem Gyuri nagyon fontos volt, és Gábor ezt tiszteletben tartotta.
Most, hogy Gyuri már nincs próbáltam ismét hívni Gábort, néha ő is hívott már. Soha többé nem fogom engedni, hogy bárki is eltávolítsa a barátaimat.
Remélem még sokszor megyünk együtt moziba.
