Érettségi találkozóra készül. Már tegnap fodrásznál volt. Félek nem is mert aludni rendesen, nehogy tönkremenjen a frizurája. 

Nagyon nehezére esik az utazás. Már fél egyedül. Sokat öregszik szinte egyetlen nap alatt is.

Ahogy elnézem őt, és visszaemlékszem a szüleire félve gondolok a saját öreg koromra. Nekem sikerülni fog-e olyan méltósággal távozni az életből, mint a nagyszüleimnek?

Anya könnyebb öreg lett, mint sok kortársa. Még mindig jól ellátja nem csak magát, hanem a háztartás jó részét is. Lehet épp az önzése tartja benne az erőt. Úgy érzi szükség van rá, nélküle nem lenne ebéd, rend, tisztaság.

Lehet igaz is, mert ezt a taposómalmot nem tudnám járni, ha nem számíthatnék tiszta ruhára...

Azért megdöbbenek az elképzelésein.

Vigyem át, de tűnjek el, mire mennek érte a buszmegállóba Gyöngyösön. Nem tudja hová kell menni, még soha sem járt arra, persze azt sem meddig szeretne maradni, és meddig bírja az estét. No de legyek ott, mire úgy gondolja, és hozzam haza.

Hát izgalmas lesz.

Szerencsére jön Gyuri. Azt mondják az embert a cselekedetei alapján kell megítélni. Hát nem tudom leírni a hálám, amiért nem hagy magamra ebben a furcsa helyzetben. Mert jön velem, és több türelemmel, szeretettel bánik az anyámmal, mint én magam.