Kész van a Zsófi pulcsija. Azaz most már össze kell varrnom, és a nyakát megkötnöm. Jó, hogy megmutattam neki, így ugyan nem lett meglepetés, de csak vállat kötöttem és nem rendes ujjat

Sétáltunk egy nagyot Zsófival itt a környéken. Emlékszem mikor kicsik voltak vitték a kutyát sétálni. Akkor még alig volt ház arra, nyugodtan el lehetett engedni az állatot, had szaladjon. szerettem nézni, ahogy rohangál, meg meg áll, visszanéz, vagy épp visszaszalad egy egy simogatásért.

Aztán benépesült a domboldal. Akkoriban már nem szerettem arra vinni a kutyát, mert nem voltak rendes kerítések, és egymásnak rohantak az állatok. Bundás nagy testű kutya volt, nehéz volt megtartani. Soha sem volt igazán rendes pórázunk, és nem is tűrte. De volt, hogy minden akarata ellenére pórázon vittem, de jött egy kutya, akinek nem volt póráza, el kellett engednem, hogy védeni tudja magát. Ilyenkor mindig féltem, féltettem az állatot.

Akkor ismertem meg, hogy van kutyabarátság. Bundásnak egy kis fekete kutya volt a kedvence. Ő, mivel kisebb testűállat volt, könnyedén meglépett a kerítésük mögül és hűségesen kisérgetett minket, vagy együtt futottak. Nem kellett volna nagyon bíztatni, hogy a séta végén jöjjön be kicsit hozzánk.

Mivel mindig közel azonos időben vittük Bundást, így volt, hogy már várt a kapu elött. Aztán még sokáig megismert minket, mikor elpusztult a mi kutyánk.

Ma megállapítottam, talán egyszerűbb lenne a dolgunk, mert rendesebb, komolyabb kerítések vannak. Ugyanakkor olyan sűrűn építették a kicsike kis házacskákat, hogy egész nyomasztó zsúfoltság érzése van az embernek, nem ereszteném szabadjára a kutyámat.

Ha belegondolok, hogy Zsófi még 2 napig itthon lesz, megtelik a szivem örömmel. Még a végén viheti, amit kötöttem neki. No és végre pihenek. Alig hiszem. Új szokásom lett. Hajnalban felébredek, megnézem a postám, válaszolni már nem igen van kedvem, nem is mindig van olyan, amire gyorsan szeretnék, aztán még visszaalszom. Még nem az óra ébreszt, de az óraátálllítás ezt is elhozza majd. Elvesznek tőlem 1 egész órát. Tudom, ehhez elvileg hozzá lehet szokni, Még soha sem sikerült. A születésnapom környékén szoktam visszakapni. Olyankor úgy érzem a legnagyobb ajándékot kapom: egy egész órát.