Ma Nagyon kellemetlen kötelességem volt: temetésre kellett mennem Miskolcra. Egy olyan embert temettünk, akit csak hírből ismertem. 89 éves volt. Alig 20-an gyűltünk össze. Édesanyám sógornőjének utolsó élő rokona volt.

Az unokatestvérem mellé temették. Péter nem volt édes unokatestvérem. 3 évvel volt öregebb nálam, és 20 éves volt, mikor meghalt. Amit tudok a könnyűzenéről, azt tőle tudom. Soha sem felejtem el ahogyan gitározott és/vagy zenét hallgattunk, és beszélgettünk. Csodálatos ember volt. Egy fatális véletlennek köszönhetően halt meg. Összegyűlt a gáz a fürdőkádban, és ő meg szerette volna mosni a haját.

Ó nem engem vártak, én csak pótlék voltam anya és a nagynéném helyett. Ma valahogy eszembe jutott, hogy már hányszor voltam hasonló helyzetben, hogy más hiányzott, de be kellett érniük velem.

Odafelé rémes köd volt. Jó, hogy nagyon hamar indultam, és nem idegeskedtem, ráérősen komótosan mentem. Eleinte egy Seat jött mögöttem, aztán megunta, azt hitte neki majd jobban megy. Jót is tett velem, mert előre ment. Így pihentem, csak őt kellett figyelni. Visszafelé olyan ragyogóan tiszta idő volt, és a pályán jöttem, hogy élveztem a vezetést. Kikapcsolt.

Nem vagyok jól. Félek az éjszakától