Soha sem lesz olyan barátom, mint János volt. Valahol azt kérdezte tőlem, szeretem-e a rakott krumplit. Így ismerkedtünk meg.  Hamar kiderült, hogy köztünk nincs meg az a szikra, amitől egy ember férfivé válik egy nő számára, és fordítva is. János ugyan mindig bizonygatta, hogy higyjem el, hogy az olyan barátságokból, mint a mienk lesznek a legjobb házasságok. Csak nevettem rajta, fürödtem a szeretetében, a figyelmességében, de soha nem vágytam rá, hogy több legyen közöttünk a barátságnál. 

Tudtam, hogy egy nőt szeret. Őszintén és mélyen. 2 szer vette feleségül és 2 szer el is vált tőle. Sokszor mondta, hogy harmadszor is elvenné, ha hozzámenne.

János elég magányosan élt. Nem ismertem a körülményeit, soha sem jártam nála, de tudtam nem szeret főzni, sütni meg különösen nem.

Egyszer így karácsony közeledtével sütöttem beiglit. Tudtam, hogy nagyon szereti. Becsomagoltam hát, mint egy óriási szaloncukrot, és felhívtam: találkozni akarok Veled. Nem lepődött meg. Ismert. A maga udvarias módján kijött elém egy benzinkúthoz, hogy ne kelljen tekeregnem.  Szakadt a hó. Szerintem a pokolba kívánt. De mikor meglátta az ajándékomat talán még a szeme is könnyes lett.  Később is emlegette mindig. Sajnos többé már nem süthettem neki. Akövetkező év októberében meghalt.