Ma meg akartam változtatni a Facebookos profilképemet és a borítóképem. Hát persze, hogy Zsófi névnapi képei közül válogattam.
Igen, imádom a vizet, és Zsófi épp ezért kirándult velem a Dunapartra. Hogy Beni hisztizett, fene bánja. A séta gyönyörű volt. Élveztem a gyerekeket, hogy a lányommal lehettem.
Igen, rádöbbentem, hogy megváltoztam.
Azt hittem, hogy csak egyetlen igaz szerelem van. Ó ez messze nem igaz.
Igen, szerettem. Szívből, őszintén.
Ma már tudom, hogy lehet nem is őt szerettem, hanem azt az embert, aki ezzel az érzéssel a szívemben lettem, lehettem. Lehet neki messze nem voltam fontos. Bár ma már ez nem is számít.
Megértettem, hogy szerelmes vagyok. Más érzés ez. Csöndes, békés. No és most tudom, hogy kölcsönös. Ezer apró dolog, amiben kedvezni akar nekem, és persze én is neki.
Szeretem a reggeleket, amikor szépen terített asztal mellett békésen beszélgetünk kicsit.
Szeretem, hogy leírhatom a nevét, mert nem kell titkolózni.
Lehet hazataláltam?
Zsófival általában jó a kapcsolatom. Hát nem meglepő, hogy most is az. Viszont ő is sokat változott. Az új lakás, Leila lágyabbá tette. Szeretek náluk lenni. Persze nem szabad túlzásokba esni. 2-3 napnál tovább azt hiszem nem szabad terhelni egy családot.
Mostanában Petivel is egyre többet beszélgetek. Kicsit furcsa ugyan a dolog, mert ő általában este hív. Sokszor olyankor, amikor már normálisan aludni készülődnék. De végül is jól van ez így. Csak hívjon minél többször :)
A héten már bejártam dolgozni.
Nagyon szeretek a kollégáim között lenni. Azt hiszem ritka az a légkör, ami nálunk van.
Szóval ideje leírnom, hogy életem talán legboldogabb napjait élem.
Hogy vannak gondok is? Mikor nem volt? A pohár akkor is félig (?Lehet több is van benne) tele van :)
