Szeretem ezt a napot.
Talán, mert mindent, ami a szeretetről szól bármilyen formában is.
Attila nem szereti.
Azaz ezt mondja, de eddig minden évben meglepett valamivel.Én csak kicsi csokiszívecskét szoktam venni. Azt vettem az édesanyámnak is.
Lehet az idén először készítettem úgy csomagocskát, ahogyan ő szokta.
No és megyek lassan vacsorát főzni. Ó csak szív alakú virslit szeretnék tükörtojással, persze zöldséggel. Remélem Attila hoz bort, bár van még a hűtőben, amilyet szeret.
De jó is lenne ma estére elfelejteni Baby nénit, és mindent, ami rossz, ami fáj. Reggel aztán újra indulhat a nap.
Tanítani fogok. Igen, szeretem, csak most nem vagyok formában. Egyszerűen fáradt vagyok.
Szóval hiszem, hogy mindenkinek van az életében olyan, akit szerethet. Ha nem is szerelemmel, de őszintén, mélyen. Hát legalább gondolatban ölelje át, és éreztesse vele, mert ez egy ilyen ünnep.
Ja. hogy minden nap így kéne. Lehet. Csak nagyon nehéz.
Mi mindig örülünk egymásnak, és általában meghittek, békességesek az együtt töltött óráink.
Mégis kellenek az ünnepek, a meglepetések, a szívek...
