Már régen néztem az Ikeában, de élőn gondolkodtam. Csak nincs talpam sem. Faragni sem tudom. Kicsinek tartottam, hát nem vettem meg. Aztán csak mozgatta a fantáziám. Olyan, mintha élne. Jól megfér az asztalomon.
Szóval, mikor Zsófiékkal mentünk el is határoztam, ha lesz megveszem.
Megkaptam Zsófitól.
Előkerestem a díszeket, de a pici gömböket nem tudtam felrakni. A szaloncukor akasztókat elraktam, cérnával nem akartam, hát csak az égősort raktam rá, meg a gyöngyöket, csillagfűzért. Egészen jó lett.
Ágitól kaptam kis szatyorkában karácsonyi sütit. Mikor kiderült nem leszek itthon, kibontottam, hogy megkínáljam Attilát. És kiesett ez az angyalka. Kimondhatatlanul megörültem neki. Olyan, amilyent szerettem volna, úgy érzem így a fácskám igazán az enyém lett. Megvárt, míg nem voltam itthon. Egyetlen tűlevele sem pottyant le. Csak illata nincs. No majd jövőre. Addig kitalálom :)
