Ó igen, ez igazán nem számít kereknek, hát nem is fontos.
Hogy milyen volt? Vegyes, mint mostanában szinte minden.
Talán a rosszat előbb. Meghalt egy közeli rokonom. Anya unokatestvére volt, de szinte testvérnek tekintették, tekintettük.
Azt hittem nem fog megérinteni a halála. Tévedtem.
Évek óta küzdött a leukémiával. Volt, hogy nem hitték el, hogy a saját leleteit mutatja, hiszen életerős, fiatalos személyisége meglepte az orvost, hiszen a lelet egy haldoklót ígért.
Attilám csak telefonon köszöntött. Ma találkozunk ugyan, de a betegágynál, és ez nem egészen a szerelemről, szeretetről szól.
Baby néni az öregek önzésével uralja a beszélgetést, az egész látogatást.
No akkor a jó dolgok : Rengetegen köszöntöttek. Úgy érzem mindenki, aki csak számít nekem. Illetve úgy helyes, ha kimondom csak ők számítanak.
A piacon szőlőt vettem magamnak. Kiböktem, hogy szülinapom van. Mire az árus megkérdezte: 53,-ik? Nevetve válaszoltam, hogy bizony kicsit több, 61. Hitetlenkedve visszakérdezett: akkor 58-ban született?
Aztán a lányom hívott: vegyek magamnak valamit, amire sajnálom a pénzt, és szeretném. Most éltem a lehetőséggel, és vettem egy ezüstszürke pulóvert. No pont olyan, amit mondott. Nagyon tetszik, de soha sem vettem volna meg magamnak, mert ennyi pénzt soha sem adtam még pulóverért.
No aztán ismét csöngött a telefon: Beni volt: épp győzködte az anyját, mikor felvettem: Még nem köszöntöttem fel. Szóval rólam volt szó.
Még verset is mondott.
Bearanyozta az estém.
Mára elkészültem Zsófi kislányának kötött levegőztető zsákkal. Gyönyörű lett. Még néhány gomb kell rá.
Jut a fonalból kabátkára, sapkára is.
Mos a mosógép. Lassan elkészül. Süt a nap, és élvezem a csendet. Ó lehet egyedül az ember úgy is, hogy jó.
