Anya hétfőn sztrókot kapott.

Zsófiéktól jöttem haza. Rossz érzésem volt, siettem. Ráadásul mostanában, ha ideges vagyok, megy a hasam. Hát rohantam fel, csak a táskámat hoztam.

Szerencsére kivette a zárból a kulcsot. 

Az előszobában a földön fekve találtam rá. 

Valahol érezte, hogy így lesz, mert elpakolt, abroszt cserélt.

Kérte emeljem fel. Próbáltam, de nem sikerült, hát hívtam a mentőket.

Gyorsan jöttek. Velük mehettem a kórházba. Elég hamar megcsinálták a ct-t. Az orvos biztatott. A belgyógyászatra küldi, ebből még felépülhet.

Hazajött Zsófi, és éjjel Peti is. Hú keverednek a napok, nem is tudom pontosan mikor is volt mindez.

Romlik az állapota. Már tüdőgyulladást kapott, és hasmenése is van.

Elég nehéz vele kommunikálni. Nem tudom mi lesz ebből. 

Úgy érzem haldoklik. Sajnálom, mert nagyon nehezen megy neki.

Egy volt kolléganőm vállalta, hogy segít. Néhány órára felszabadít, hogy dolgozhassak.

A fiam vállalta, hogy finanszírozza.

Jó, hogy elindult, hogy alakul.

Hogy itthon mi van? 

Attila itt van esténként velem. Kicsit feledteti a nyomoromat. Segít a mindennapokban. 

Ma is megebédeltetett. 

Bizony másképp nem is ettem volna. 

Fáradt vagyok. A lelkem. 

Szeretném megadni anyának, hogy méltósággal távozhasson. De bizony ez a mai viszonyok között szinte lehetetlen. 

Nincs elég ápoló, pelenka, ágynemű, kispárna. Néha még a kaja is hiányzik. Az ilyen betegektől, mint anya is szívesen spórolják el az ennivalót. Nincs probiotikum, tápszer. De még rendes rács sincs az ágya mellett.

Piszok van. Ragad a padló. A lehulló szemét ott hányódik, hacsak nem veszi fel az ember. Nem törli fel a lecsöpögött mindenfélét. 

No és minden ócska. 

Jó, hogy nem tud kimenni a wc-re, mert ocsmány. Majd 30 éve kivizsgáláson feküdtem itt. Akkor a férjem minden nap hazavitt kocsival, hogy elmehessek wc-re, lefürödjek. Sajnos a dolog azóta se változott egy fikarcnyit se.

Tegnap este pedig a nővérek sem álltak a helyzet magaslatán. 

Igaz, eddig még csak velük volt gondom.

Valahol úgy érzem, bár bizonyítani nem tudom, hogy sajnos az is igaz, hogy ezeket az idős embereket leírták. Félek nem kapják meg azt az ellátást, amire szükségük lenne. Csak azt nem értem, ha így van, ha ennyire útban vannak, akkor miért engedik őket szenvedni. Adnának nekik fájdalomcsillapítókat, vagy olyan szereket, amitől elaludnának, akár örökre is. 

Úgy érzem ez így embertelen, és fölösleges.