Folyik az orrom, fáj a torkom, mozdulni is nehezemre esik.

Sajnos a lelkem is beteg.

A menyem nem akart velem találkozni, így nem láttam az unokáimat. 

Ó csak egy kis kinder meglepetést vettem. Olyan jelentéktelen semmiség. Vesztemre ott hagytam Zsófiéknál, hogy majd megkapják. De csak bajt okoztam. Nem kell, nem kellett volna.

Inkább dobtam volna ki, vagy adtam volna az első koldusnak.

No igen, mert most Zsófiéknál sem éreztem jól magam. Fölösleges voltam, megtűrt.

Lehet máskor is így van ez, vagy csak most? 

Egyáltalán kellek én valakinek is?