Nagyon rosszul indult a nap. 

Persze, hogy felhívtam Attilát, ahogyan mindig is szoktam. Azt hiszem mindkettőnk lelkében fájó sebet ütött a tegnap este.

Aztán bent is nehezen mentek a dolgok. 

Végül dél körül nem bírtam tovább bocsánatot kértem, pedig hiszem, hogy nincs igaza. Csak jobb a békesség.

Aztán jött egy nagyon cifra probléma bent, amit sikerült megoldani, de bizony jócskán elterelte a gondolataimat. Majdnem elkéstem a tornáról. 

Most igazán jól esett a hűvös víz, aztán a mozgás. 

Alig vártam, hogy leteljen a magamnak előírt 1 óra. Állítólag annyi idő kell, hogy hasson a víz gyógyító ereje.

Nem fogadott hívásom volt. Persze, hogy visszahívtam. Azt hiszem akkor bocsájtottam meg neki. Olyan kimondhatatlanul jól estek a szavai. Minden rendben van?

Azt hiszem azért a gyanakvó énem életre kelt. Hosszú idő kell, hogy újra elengedjem magam.

Eljött egy régi kollégám. Gyakorlatilag percek alatt feltette a függönyömet. Szép lett. 

Sőt felszerelte a hőmérőt is, amit még karácsony előtt megvettem, de ott porosodott az ablakban.

Sőt anya mondja, hogy a szomszéd megszerelte a postaláda kulcsát, így végre van több is. 

Szóval ha a nap még nem is süt a lelkemben, de talán a felhők oszlanak