Tegnap hazafelé jövet megnéztem az induló könyvhét sátrait. Ó igazán nem tartott sokáig, gyakorlatilag ha nem hívtak volna a könyvtárosok, bizony nem tudtam volna miféle rendezvény is van. Emlékszem régen alig fértek a téren a sátrak, tele újdonsággal. Most a leárazott használt könyveknél voltak a legtöbben.
A Főegyházmegyei (remélem jól írtam) könyvtár standján húztam ezt az idézetet.
Milyen érdekes is. El kell gondolkoznom rajta.
Azt már megszoktam, hogy valójában nem hiszek Istenben, Vagy legalábbis félreteszem ezt a dolgot. Majd, ha ráérek eltöprengek ezen is.
A szívem viszont valóban nyugtalan. Volt. Vagy még mindig az? Vagy inkább soha sem lel nyugodalmat? Vagy pont így jó nekem?
No majd végiggondolom, de most indulnom kell.
Ma boldogan indul a napom. Már beszéltem Benivel. Mondtam megyek érte, de már nagyon türelmetlen. Zsófinak is anyahiánya van. Én pedig örülök, hogy így várnak.
Persze, hogy szeretnék a fiammal is találkozni, persze a többi unokámmal is.
Szóval nyugodj meg nyugtalan szívem ;):)
