Ó szinte nem is tudom miről írjak.
Talán sorban: megvolt a családi ebéd. Jól emlékeztem, ez az 51. évük volt. Józsi olyan beteg, hogy évek óta azon csodálkoznak, hogy él, jól érzi magát, nincs betegségtudata.
Ildi a felesége is minden másról beszél, ki tudhatná, hogy ő milyen beteg. Csak a néha önkéntelenül kicsorduló könnyei árulkodnak.
A mi Ildink van a legjobban a társaságban. Igaz őt is megviseli az öregség. Pedig fiatalosnak kell lennie, a kisebbik unokája még csak most kezd totyogni.
Bandiékért elmentem Miskolcra. Bandi lassan 90 éves lesz. Még mindig aktív, jól bírja magát. Maradjon is ez így még pár évig. A felesége Editke majd 10 évvel fiatalabb a férjénél. Furcsa betegségei vannak, a gerince nem tudja megtartani a fejét. Talán már hozzá is szokott az állandó fájdalomhoz.
No és anya. Most egy hullámvölgyben vagyunk. sok mindent elfelejt, nem hall meg. Elég nehéz vele kommunikálni. Csak abban reménykedem, hogy lesz még jobb is.
A Mátyus tanyára szerveztem az ebédet. Sajnos most elmaradtak a megszokott formától. Mindenáron születésnapról beszéltek, holott szóltam, hogy házassági évforduló. A tortát szatyrostól besuvasztották a hűtőbe, aztán alig akarták kibontani. Nem értették meg, hogy a nagybátyámék Erdőmetert akartak inni. Mondjuk én sem ismerem, de hát ez nem mérvadó. No és ez egyszerűen Jägermeister. Helyette kaptunk 2 "macifröccsöt". Józsi úgy értette, hogy szörp, és gondolta mi vagyunk a sofőrök, hát majd mi isszuk meg, e aztán rájött, hogy inkább átadjuk valakinek. Egyébként ritka pocsék volt.
A levessel is gond volt, mert fél adagot kértünk, és ott helyben kellett szétméricskélnünk. Még jó, hogy csak mi voltunk ilyen különcök Ildivel.
A cigánypecsenyéről lemaradt a jó kis sült szalonna, ami akkor is hiányzott, ha a hús maga roppant izletesre sikerült.
Szerettük volna elvinni a maradékot, hiszen nekem is a fél adag ott maradt a tányéromon, de ezt csak 2 esetben sikerült megoldani. Editke ragaszkodott a halához, illetve anya a rántott húsához.
Aztán kijött a pincér, akinek pontosan tudnia kellett volna, hogy a hűtőben van a torta, és mindenféle desszertet javasolt a társaságnak.
A torta egy tökéletes paleo mákos-meggyes szív alakú torta volt, a Marján cukrászda remeke. Az utolsó szeletet senki sem akarta megenni. A pincér elég nehezen ráállt, hogy berakja egy dobozba. Úgy tűnt, mintha pályázott volna rá.
Viszont az ételek kitűnőek voltak, maga a terített asztal szép, az időt pont ilyennek kívántam, és maga a társaság is jó volt. Alig akartak hazamenni.
3/4 4-kor én törtem meg a találkozót, mert visszavittem Bandiékat Miskolcra, és alig vártam, hogy visszaérjek, hiszen Beni már várt, és persze Attila is.
Beni:
Nagyon várt már. Nagyot kirándultak. Szilvásváradon jártak, ők sem sokkal hamarabb értek haza, mint én, de Beni már sírva kereset: Mikor jön a Tünde mama?
Másnap reggel is hívott: Mikor jössz már?
Ó mi még csak akkor ébredtünk.
Azért viszonylag hamar sikerült elindulni. Nyíregyházára az állatkertbe mentünk.
Szerencsére Beni elaludt.
Úgy tűnt reménytelen lesz a parkolás, de sikerült egy ragyogó helyet találni.
Találtunk egy helyes kis éttermet. Hamar megváltozott a véleményünk, mert kijött a pincér (1/2 12-kor), és szinte ránk förmedt: mit akarunk mi itt, hogy képzeljük, hogy szeretnénk leülni, no és enni, hát ez képtelenség. Legkorábban 12-kor vesz fel megrendelést, és jó, ha 1/4 1-re elkészül. Szóval eszünkbe se jusson várni.
Szóval, ha még egyszer odamegyek, igen, szeretnék, akkor kaját, és innivalót mindenképpen viszek. Mert a későbbiek során sem voltam elégedett a kajával.
Viszont maga Sóstó gyönyörű. Csoda érdekes a játszótér. Beni boldog volt.
Csodálatos a park, a tó, maga az egész állatkert. Gyönyörű, dús növényzete van. Inkább a látogatók helyének kárára van az állatoknak nagy kifutója, kellemes környezete. Jól is van ez így. Maguk az állatok is szépek egészségesek, jól tápláltak, sok a fiatal közöttük. Bár iszonyú tömegben lökdösődtünk, mégis élveztük. Benit minden érdekelt, néha az apja nyakában, vagy az anyja hátán, de mindig tágra nyílt szemekkel fogadta a látnivalókat.
Elfáradtunk.
Másnap szinte csak hétköznapi dolgokkal telt a nap. Indultunk Pestre.
Majális:
Május elsejére a fiamékhoz jelentkeztem be. A nagyapa vitt engem át Abigéllel és Ambrussal.
Nem panaszkodhatok, ők is szeretnek engem, és igényelték a társaságomat. Még Hedvig is jött hozzám, őt is megszeretgethettem.
Csak Jankával nem sikerült beszélgetni sem. Igaz ott volt a barátnője Rebeka.
Játszottunk, aztán ebéd után kimentünk megnézni a légi parádét. Ó igen, ha magam mehettem volna, akkor megállok a vízparton, és csak a vizet, és az eget nézem. de így idegesített a hömpölygő tömeg. Főleg, mert a gyerekekre is figyelnem kellett. Ők pedig hamar elunták a repülőket.
Isteni fagyit ettünk a Szamos marcipán cukrászda mellett. Igazi szeszes meggyes csokit kértem.
Aztán a gyerekek még szaladgáltak egyet a Vörösmarty téren, és elmentünk a játszótérre a Károlyi kertbe.
Szeretem ezt a játszóteret. Igazán kulturált. Van nyilvános wc (papírral, szappannal), kényelmes padok, zárt rész a kicsiknek.
Minden gyerek feltalálta magát, és élveztem, hogy beszélgethetek a fiammal, miközben nézem az unokáimat.
Mikor már épp eléggé elfáradtam, Petinek is mennie kellett. Kikísérte Rebekát a Keletibe.
Kicsit furcsa ez a kislány, ezt most is megállapítottam.
Úgy elfáradtam, hogy este szerintem hamarabb elaludtam, mint Beni.
Szabad órák:
Ma elvittem Benit a bölcsibe, Zsófit a munkahelyére, aztán leültem itt a kényelmes szobában. Kicsit dolgoztam is. hoztam munkát. Most pedig írtam.
Lassan ebédelek, éhes vagyok. Zsófi finomat főzött, és végre úgy eszek, ahogyan kell. Ideje is, hiszen már megint megy a hasam.
Aztán el kéne mosogatni. 4-re pedig megyek Beniért. Gondolom utána vásárolunk. aztán ma még itt alszom.
Holnap tárgyalásra megyek. Nem kaptam idézést. Gondolom abban reménykedtek, hogy nem megyek el. de nem hagyom. Lassan 3 éve a dolognak.
Sajnos a lábam soha sem fog meggyógyulni, mindig is látványos lesz.
Télen jó, mert a vastag harisnyák eltakarják, de ilyenkor marad a hosszúnadrág, vagy a hosszú szoknya.
Ó igen, semmi sem zavar, csak nem szeretem, ha látják, ha nézik, nézhetik a lábam. No erről majd később mesélek :)
