Ma egyszerűen kivetett az ágy 1/2 5-kor.
Beteg vagyok, itthon vagyok, akár alhatnék is, de fel kellett kelnem.
Igen az jutott eszembe, hogy volt idő, mikor minden reggel közel ebben az időben itt kuporogtam a számítógépem mellett, és írtam, leveleztem, vagy egyszerűen csak nézelődtem.
Volt, mikor boldogan tettem, hiszen egy másik gép mellett is ült valaki, és beszélgettünk.
De jó lenne megkérdezni, hogy gondol-e még rám, hogy hiányzom-e néha?
"Találkozás egy régi szerelemmel..." No igen. Vagy "Csillag vagy nékem..."
Ma viszont, mikor bekapcsoltam a gépet, annyi minden más gondolat fogott el. Baby néni libacombot szeretne enni. Hát rákerestem hogyan csinálhatnám meg, hogy finom legyen. Segítenem kell Attilának, mert nem szeret főzni, sőt szenved tőle, de szeretne az anyja kedvében járni.
Egyáltalán hogy is lesz ez a húsvét? Nagypénteken tanítok. Hú arra még készülnöm is kell, de fontos, hogy jól sikerüljön.
Szombat délután a fogadott lányomék jönnek hozzánk. A Keszegsütőben szeretnének ebédelni.
Vasárnap Peti fiammal és a 3 nagyobb unokámmal megyek színházba. A Vígszínházba megyünk, a Padlást nézzük meg. Ó nem is tudom minek örülök jobban, a gyerekeknek, a fiamnak, vagy a darabnak.
Ez mind szép és jó, de mikor lehetek picit Benivel, az én kis tűzoltóautó kapitányommal. Mert hétfőn reggel főznöm kell.
Szeretném az ünnepet Attilával és az anyáinkkal tölteni.
Ó igen, addig még meg is kell gyógyulni. Még mindig nagyon köhögök, pedig minden gyógyszert beszedek, és ki sem mozdultam a lakásból. Ma délután már mennem kell. Megyek a körmöshöz, pedikűröshöz. No igen, már vannak az életemnek luxus pillanatai.
Egyáltalán lehet ezt hívják boldogságnak?
Szóval még hallom a hangod, ha becsukom a szemem.
A szeretet az egyetlen dolog, amit nem kell megosztani. Szerethetem Attilát is őszintén attól, hogy a lelkem mélyén mindig is velem maradsz.
