Ó már megint annyi írnivalóm van.
Hétfőn hívott az új tulaj, bevitte a munkahelyére a levelem, menjek érte. Hát mentem. Mivel a posta közelében voltam, gondoltam bemegyek a levelemért. Amikor kibontottam akkor éreztem úgy, hogy valaki nagyon szeret engem ott fenn, mert idézés volt orvosszakértői vizsgálatra. Ó igen, még mindig a lábam. A műszaki szakértővel kezdődött, úgy tűnik megbuktak, csúszhatott a buszlépcső. Folytatódott azzal, hogy Gábort akarták meghallgatni, csak idézést nem akartak küldeni neki, de megjelent. Elmondta, amit tudott, csak az igazságot, és persze ez javított a helyzetemen. Most ez a vizsgálat jött volna. Valaki nagyon úgy akarta rendezni, hogy ne lehessek ott, de nem sikerült, elmentem.
Ó remek utam volt. Élveztem. Időben megérkeztem. Az asszisztens kijött érdeklődni, ki érkezett már meg. Teljesen ledöbbent, hogy ott vagyok, senki sem számított rám. De előhívták az orvost, aki szóban elismerte, hogy a baleset úgy történhetett, ahogyan elmondtam, sőt ragozta a dolgot, hogy a seb bizony maradandó, és hogy nem tudhattam vele sem kertészkedni, sem a háztartásomat ellátni. Hátha ezt is írta le. Akkor akár meg is nyerhetem ezt a 2 éve tartó pert. Még a végén el kell fogadnom, hogy ebben az országban is van, lehet igazság.
A klinikáról a barátnőm férje vitt el Zitához. De jól is esett találkozni velük.
Lehet öregszem, de felértékelődtek szememben az emberi kapcsolatok.
Csütörtökön túlóráztam. Nagyon sok mostanában bent a munka. Komoly odafigyelést igényel. Sajnos valahogy bántja mások szemét, hogy a mi szobánkban, csoportunkban békesség van. Jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, hogy zavarják a munkánkat.
Péntekre meghívtam a csajokat egy "házavatóra". Csak 2-en nem fogadták el a meghívást. Fogadjuk el, hogy "igazoltan". Tetszett a lakásom, de jól is szerepelt: kényelmesen elfértünk, pedig 9-en voltunk.
Megleptek: Ismernek, mert egy bogyós növényt kaptam. Gyönyörű, meg egy ajtóra való köszöntőt. Ki is tettem, hátha nem lopják el.
Persze, hogy csináltattam én is meglepetést nekik: islert fehércsoki bevonattal és fekete macskával. Szuper lett. No igen, stílusos, hiszen péntek 13. volt.
Mivel hamar elköszöntek, és itt volt egy csomó pogácsa, egy megbontott eperlé, meg a szilvalekvár, amit Babi néninek, Attila anyukájának vettem, így felkerekedtem, és meglátogattam Babi nénit. Ritkán örülnek nekem ennyire. Igazán jól esett.
Attila betegeskedik. De tegnapra csak összeszedte magát. Így volt egy szép esténk. Olyan jót aludtam.
Szombaton délelőtt Jászberényben voltam tanítani. Ez már a 2. óra volt. Egyre jobb lesz.
Ma már megfőztem. Holnap paradicsomleves lesz, persze diétásan. Aztán tejszínes patiszon, sült csirkével, krumplival.
Ja a 12-es cukrom már csak 6,9. Igen, igyekszem, mint még soha életemben. Nem szenvedek. Állítólag még 1 hét, és lehet meg is fogom szokni. De jó is lenne.
Attila is mindent megtesz, hogy ha nála vacsorázom, reggelizek, akkor is minden jó legyen. Amit nem ehetek elteszi még a szemem elől is.
No igen. Most valahogy szebb a világ. Süt a nap, meleg van, és végre kicsit lazíthatok. Ó igen, ennek böjtje lesz. Vagy mégsem, hiszen szeretem a munkámat is.
Lehet bevallhatom, hogy boldog vagyok ?!
