Tegnap hazafelé Parádsasváron jártam. Ott virágzott ez a gyönyörűség. Nemes, különleges, természetes.
Sajnálom, hogy nekem nincs ilyen fám. Vágytam rá, de ritka, és valamiért mindig elsiklott az ültetése. Vagy drágának tűnt, vagy valaki ellenezte, szóval nem lett belőle semmi sem.
Olyan gyönyörű idő volt Száz ágra sütött a nap, nyáriasan melegen. A lelkem is szép dolgokon járt. Ajándékot kerestem. Olyan különlegeset szerettem volna, mint ez a fa. Talán meg is van, talán sikerült is.
Talán ez a tavasz hoz egy szebb évet, több mosolyt, fényt, örömet.
