Megnéztem. Nem tetszett. Vagy egyszerűen másképpen vagyok szocializálódva.
Gábor már sokszor látta, és ragyogott a szeme, hogy ismét láthatja. Ugyanakkor kibökte, hogy a Jackie filmen ő bizony unatkozott, körülöttem pedig megszűnt az idő.
Szóval nem vagyunk egyformák. Jól is van ez így.
Minden esetre sok sok emlék jutott eszembe. Emlékszem, mikor a férjem teljes áhitattal ült a a képernyő előtt, a gyerekek mellékuporogtak, és el voltak ragadtatva. Általában olyankor tettem a dolgom, nyugtáztam, hogy ha eltekintek a puffogásoktól, csatazajtól, akkor figyelhetek a dolgomra. Még örültem is az így nyert magam időnek.
Hát most láttam egyet, tudom milyen, és pont elegendő nekem.
