https://plus.google.com/u/1/photos/101329398407371642554/album/6349730291833037841?authkey=CKfb6MvJo-O6YQ
Ide tettem a linket, ahol a képeim elérhetők.
Pompeji volt az oka, hogy vállalkoztam a kirándulásra. Gyerek korom óta foglalkoztatott ennek e különleges városnak a sorsa.
Oda sajnos már nem is igen jutok el, de elhoztak belőle egy darabot ide, Szegedre.
Kocsival akartam menni, de hosszú az út, és ott aludni sem pénzem, sem kedvem nem volt.
Igen, még mindig erősen zavar, hogy a volt férjem ott él.
Kapóra jött hát ez a buszos kirándulás.
Idős, kedves emberek voltak az útitársaim. Végig kötöttem. Csak Szentesnél próbáltam nézelődni, hiszen gyerekkoromban nyaranta nagymamáéknál ott vendégeskedtem.
Út közben a szervező (Salga Attiláné) sok érdekes, hasznos információt mondott el a kiállításokról. Aztán egy történész (Dr. Löffler Erzsébet) mesélt Szegedről.
Nyitásra érkeztünk a Móra Ferenc Múzeumhoz.
Csak szépet és jót tudok mondani. Boldog vagyok, hogy láthattam, hogy ott lehettem.
Azért a többi kiállítás is érdekes volt. A kis herceg a múlt színházi évadban került színre. Érdekesen volt, mert megfogott, de képtelen voltam megörökíteni. Csak egy gyenge selfie sikeredett.
Aztán átmentünk a Fekete házba. Gyönyörű épület. Kár, hogy nem ott kezdtük a látogatást, mert a rómaiakkal foglalkozó anyag eltörpült a másik mellett. Ezt a bordélyházról szóló rész sem ellensúlyozta.
Viszont érdekelt a századforduló környéki enteriörök bemutatása. Elképzeltem, hogy ott mozgok az akkori emberek között. Csak a poros művirágok ébresztettek fel. Lehet pontosan ezért nem törölték le, vagy cserélték le őket.
Onnan a Fogadalmi Templomba mentünk. Majd jól elfáradva, éhesen ültünk asztalhoz a méltán híres csárdában. Isteni halászlevet kaptunk, friss kenyérrel, csípős paprikával. Még egy dl bort is megengedtem magamnak.
Aztán elcsábultam egy palacsintára.
Ó igen, jó lett volna mindezt lefényképezni, de a telefonom sajnos lemerült.
Aztán egy kedves ismerőssel találkoztam. Igen, pasi, de őt a feleségével együtt szeretem.
Elkezdett esni az eső, így beültem a buszba. Szerencsére a többiek is így gondolták, így 1 órával korábban indultunk haza.
Gyönyörű volt :):):)
