Senkinek sem merem elmondani mit gondolok, hát leírom ide.
Még a Carinámmal voltam először nála. A távirányítóval volt gondom. Hihetetlen vonzást éreztem. Tudom, hogy sokkal hamarabb is elintézhettem volna a dolgom, de valahogy ragaszkodott a társaságomhoz. Évődtünk. Ó bizony el tudnék fogadni egy ilyen pasit.
Aztán persze a Yarissal is megkerestem.
Nem régen is gondom volt, mennem kellett. Éreztem, hogy csalódást okoztam. A régi jókedvű nőt kereste bennem, de akkor épp csak egy csigaházából kikandikáló valaki voltam, akinek a mosoly is csak félszegre sikerült.
Most megint bajom volt, hát mennem kellett. Ó most volt, van bennem lendület, mosoly. Akarta, hogy ott legyek. Rosszul jött ki a lépés. Nem jutott rá elég időm. Lehet jobb is, mert megint éreztem a vonzást.
Hihetetlen örömöt szerzett. Legszívesebben adtam volna két puszit, de nem mertem. Nem akartam félreérthető lenni. Hiszen nem a férfinek járt a bók ...Vagy nem csak annak?
Egyrészt szerettem már nős férfit, és abból semmi jó sem született. Másrészt félek félreértettem a helyzetet, csak a saját lelkem vonzását éreztem, vagy vetítettem ki.
Tetszhetek valóban?
Mindegy, akkor is jó érzés volt nagyon.
