Még nincs vége.
Emelt szintű tantárgyi bizottságokban vettem részt. Eddig 2 nap ment le.
Közgazdasági alapismeretek Üzleti gazdaságtan volt az első.
Nekem ez a kedvenc tantárgyam. Nehéz tanítani, mert nagyon összetett, de sok használható ismeretet lehet átadni a gyerekeknek.
Óriásiak voltak a tételek.
Az első vizsgázót erősen furcsálltam: Műszempillákat rebegtetett, a sminkje is több volt az elfogadhatónál. Lehet megbocsájtottam volna, ha okosakat mond, szépen felel.
Sajnos nem így történt.
Szerencsére aztán több felelő is remekelt. Több maximális pontszámot is kioszthattunk.
Volt olyan felelő, akitől már szinte nem is tudtunk mit kérdezni.
Összességében élveztem. Nosztalgiáztam is rendesen.
Ma csak 5-en voltak. Elméleti közgazdaságtanból. Sajnos messze nem okoztak nagy élményt. Sőt sajnos 1 felelő éppen csak hogy megkapta a minimális pontszámot. Talán ebben is volt jó adag jóindulat, vagy inkább jogos önvédelem, hogy ne kelljen még egyszer végighallgatni senkinek sem.
Nem is értem, hogy veszi a bátorságot valaki, hogy ilyen készületlenül jöjjön el.
Gyakorlatilag nem tudtam olyat kérdezni tőle, amire önállóan felelni tudott. Azt gondoltam, nem-e zavartuk meg, mert próbáltuk a tétele felé irányítani a gondolatait, így átolvastuk a vázlatát is, de bizony ez a feleletét tükrözte, semmi elterelés sem történt., és mindent elmondott, ami a papíron volt.
Úgyhogy furcsa dolgokat tudtunk meg. Bizony kínunkban nem is tudtuk mit szeretnénk jobban: nevetni, vagy sírni, vagy épp jól kiosztani. Viselkedtünk. Egyiket sem tettük.
Az egyik évben az a vád ért, hogy olyat kérdeztem, ami nem volt a tételben. Határeset volt, emlékszem rá. A gyerek mondott valami bődületes butaságot, nem bírtam ki, hogy ne tegyük rendbe, de nem ez a dolog döntötte el a pontszámát, a felelete értékét, és ezt neki is be kellett látnia. Most rettenetesen vigyáztam, hogy minden kérdésem csak a tételhez kapcsolódjon szigorúan. Sajnos akadt bőven kérdezni való.
A kolléganő pedig jegyzetelt: mit kérdeztem, és milyen választ kaptunk rá. Szerinte felebezés lesz a vége. Azt gondolom az emberi butaság határtalan, így elképzelhető. Mindenesetre a lelkiismeretem tiszta. Ennél több jóindulatot már nem lehetett tanúsítani.
Egyébként remek vizsgáztató vagyok. Higgadt, nyugodt, magabiztos, és végtelen jóindulatú, türelmes.
