Itt a tavasz menthetetlenül.
Rengeteg krókuszom van. Most elsőnek egy sárga mutatta meg a színét, aztán gondoltam megnézem kinyitotta-e végre a szirmait. Örömmel láttam, hogy már újabbak jelentek meg. Fehér, kék. Aztán egy másik helyen egy árva hóvirág pompázik. Mintha csak integetett volna a fejecskéjével: hahó, én is itt vagyok, már a virágomat is kibontottam. Igaz elkeveredtem, de attól még szép vagyok.
Igen, most már minden nap öröm lesz elindulni, mert minden napra jut valami új csoda.
Most voltak itt, megnézték a házunk. Lassan 10 éve áruljuk, most jöttek el másodszor is megnézni. Tetszett.
Talán beleszeretnek, mint annak idején én.
Örülnék, mert nem mi anyával nem bírunk vele. Az életünket jelenti a ház fenntartása.
Sírni fogok, mert hiányozni fog a kert, a virágaim, a terasz, a hintám. Csak az emlékeimet vihetem. Igen, sok szép is van, ami ideköt.
De majd lesz új.
Tudom lesznek krókuszaim is. Lehet, hogy csak cserépben.
