Várom Zsófiékat. Mivel nincs autóm, kénytelen vagyok a buszra támaszkodni. Megkérdeztem hát, milyen kedvezményt kaphatnának pár napos itt tartózkodásuk alatt. Semmit, volt a válasz. Nincs turista jegy, még gyerekjegy sem, és a kismamák sem kapnak semmiféle kedvezményt sem. Azaz, aki a trafikban veszi a jegyet, az majd 100 Ft-tal fizet kevesebbet érte, mint a buszon.
Aztán beszélgettünk, és mondják, hogy Székesfehérváron alig találtak helyet, ahol szoptatni, tisztába tenni lehetett. Egerben sincs ilyen hely.
Nyilvános wc-ről is mindössze 1 helyen tudok. A régit lerombolták, igen a helyére került Gárdonyi szobra, szerencsétlenségére a fölé ültetett csenevész fácska ki is pusztult rendesen. Ott sárgul a kopár téren. Mondta anya, hallotta, hogy bevirágosították a teret. Hát bizony keresni kellett a növényeket, mert a kőtenger eltakarta.
Megnéztem a lovas szobor helyét is. Még mindig nincs készen, lehet jobb is, mert ritka csúnya lesz. Sehol egy zöld. Egy ronda fehér tűzfal elé teszik. Legalább vadszőlővel, vagy borostyánnal befuttatták volna, hogy ne legyen olyan mérhetetlenül kopár.
Különösen a forró napokon sirathatjuk vissza a Dobó tér árnyas fáit, a kényelmes padokat. Hol van már a tér barok pompája?
No és ez a vasárnapi zárvatartás. Nincs friss kenyér, friss gyümölcs. Aki hét közben nem tudja elintézni a dolgát, az úgy járt. Hétvégén már semmit sem pótolhat. A buszok is ritkábban járnak. Nem mintha hét közben túl sűrűn mennének.
Szóval nem is értem, hogyan lehet olyan kedvelt ez a város.
