https://www.youtube.com/watch?v=739t7eKqKXc
Tegnap mikor jöttem hazafelé egy utcazenész énekelte és tele lett a lelkem melegséggel.
Igen, Két nagyon fontos gondolat van benne:
Köszönöm, hogy itt voltál velem. Életem legboldogabb perceit töltöttem Veled. Soha sem fogom elfelejteni. Semmit sem bántam meg, és boldog vagyok, hogy láttam, éreztem.
Igen, a másik egy sóhaj, egy vágy, hogy ha még egyszer láthatnám, érezhetném.. De jó is lenne.
Nem ment ki a dal a fejemből. Újra és újra eszembe jutott, és dúdoltam magamban.
Régen, nagyon szerettem énekelni. Ó semmi tehetség, csak egyszerűen élveztem a saját hangom, aztán megtanultam, hogy nem szabad. Mennyi gátat szabunk egymásnak.
Aztán volt idő, hogy képtelen voltam hangot adni. Csak a lelkemben élt a zene, mert ott mindig is szólt a dal.
Most újra tudok dudorászni. Már nem mindig zavar, hogy nem tökéletes.
Lehet, ha egyszer megtanulom magam elfogadni, akkor újra tudok énekelni is.
No majd Beni segít. Neki szoktam.
