HTML

Biztos, hogy olvasni akarsz?

Friss topikok

  • Dertunde: @filippapa: Köszönöm :) Jobb így neki már. (2019.03.18. 14:51) Édesanyám, lehet utoljára...
  • Titokzatos510: Akkor elmondhatjuk, hogy minden jó, ha jó a vége. :) Legyél még sokáig ilyen boldog. :) (2019.01.17. 06:25) Illatszertár
  • Titokzatos510: Ezek a receptek is jól hangzanak, és a fánkok is szépek lettek. Ügyes vagy. :) (2019.01.14. 06:08) Ha valami egyszer beindul...
  • Titokzatos510: Köszi. :):) (2019.01.14. 06:08) Csirkecombok
  • Dertunde: No igen, de van egy másik versike is: " a barátság egy aranyfonál, mely, ha egyszer elszakad, össz... (2018.12.26. 06:08) Karácsony

Címkék

Emlékek

2015.07.28. 19:49 Dertunde

Itt voltak az unokatestvéremék. Szerintem majd 20 éve élünk itt, és még nem jártak nálunk. A nagybátyám is jött velük. 

Megöregedtünk.

Akkor voltam náluk, mikor a kisfiuk óvodába ment. Most 6. osztályos lesz.

Ó persze, csak az idő múlik.

Előkerült anya karácsonyi ajándéka. Zsófi egy albummal lepte meg a dédunokáiról. Zseniális. Rengeteg emlék éledt bennem. 

Peti diplomaosztója, Janka,  Ambrus. Sokáig ő volt a kedvencem. Igazi szeretetbomba. A kis vadóc Janka után szeretgethető gyerek. 

Janka is vágyik a szeretetre, de nem képes elfogadni sem, nem hogy viszonozni. 

Aztán Abigél mosolyog a képeken. Jó, hogy már én is ismerem ezt az arcát is. 

Persze Beni képei is előkerültek. Milyen pici is volt. Hihetetlen. Most igazi játékbaba. Igényli, hogy foglalkozzanak vele. Gyönyörű barna szemei és a mosolya mindenkit elbűvöl.

De Erzsikéről eszembe jut a gyerekkorom, a házunk Gyöngyösön. Mintha csak a mesében lett volna.

Egy bérházban laktam. Akkoriban sok hasonló korú gyerek élt ott. Nem volt mobilunk. Egyszerűen csak lementünk, és sötétedéskor hazamentünk. Vadsóskának hívtuk azt a futót, aminek eszegettük a savanykás leveleit. Persze a barackfán sem érett meg soha sem a barack, mert bizony megettük zölden. Arra a fára még én is fel tudtam mászni. Szerintem szinte kínálta magát a gyereklábacskáknak.

A porolón ücsörögtünk, mint a verebek. 

Esténként mindig valamelyik anyuka látott el minket. Friss kenyérből készült vajjal, vagy zsírral sok zöldséggel a vacsora.  

A szemközti oldalban aprócska házak sorakoztak. Féltem arra menni, féltem a kutyáktól. 

Aztán jött egy árvíz, és a házacskák életveszélyessé váltak, már senki sem újította fel, hát belepte a kerteket a gaz. Remek grunddá vált ez a gyereksereg számára. 

Esténként pedig sokan szalonnát sütöttek egy egy kialakított tisztáson. 

Irigykedtem, mert a szüleim elítélték a nyársalókat, és soha sem engedtek a tűz közelébe. Egyáltalán nem örültek, ha ezen a romtelepen játszottunk.

Aztán építők jöttek, és hamarosan új épület emelkedett. Hamar megbocsájtottuk, hiszen oda is gyerekes családok költöztek, bővült a kör.

Néha még anya is lejött tollasozni 

Néha Erzsike is ott volt velem. Akkoriban ők családi házban éltek a nagyszüleivel, és nálunk minden más volt.

Még írni is jól esett róla:):):)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dertunde.blog.hu/api/trackback/id/tr37653300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása