Hamarosan elkezdődik a kollégák búcsúztatása. Először úgy volt, hogy csak a főnököm köszön el, aztán kiderült, hogy még 2 kolléganőtől is búcsúzunk.
Aztán ma az is kiderült, hogy rám vár a feladat, hogy elköszönjek tőlük.
Hát...
Remélem menni fog.
Beszélni ugyan alig tudok, mert beteg vagyok, rémes hangom van.
Egy Chaplin idézettel akarom kezdeni: Búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni.
Aztán egy ismeretlen szerző mondatával folytatom: Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég, valami újnak a kezdete.
No majd folytatom...
Jól sikerült:)
A beszéd is, az ajándékok is.
Kár, hogy elköszöntek, hiányozni fognak. Valami menthetetlenül lezárult.
