Egy hete az unokáimnál voltam. Pénteken teljesen kiborultam a benti dolgok miatt, de Ambrusnak névnapja volt, anya is látni szerette volna a gyerekeket.
Útközben anya szokás szerint mindenkit, mindent szidott. Mondtam is neki, jó lenne abbahagyni, mert ilyen nyomasztó hangulatban nem leszünk jó társaság.
Zsófiék előtt parkoltunk. Peti eljött értünk, és mondta, korán érkeztünk, a feleségének még dolga lenne. Hát előállhattam a kérésemmel: Vigyél el engem kisfiam egy Tchibo bolthoz, szeretnék szétnézni.
Szívesen vitt hát minket az Aréna plázába. Elbűvöltek a fények, az embertömeg, Boldogan nézelődtem, egészen kikapcsolódtam.
De más is volt így menni a gyerekekhez. Ambrus boldogan várt. Még az ajándékok kicsomagolásához sem volt türelme, húzott játszani.
Hamarosan Janka is odajött hozzánk, és panaszkodtak a gyerekek: Tünde nagyi soká jöttél, nem siettél. Fontosabb volt neked egy szoknya, mint mi.
Hogyan is érthették volna meg, hogy ha nem nézelődtem volna kicsit, akkor képtelen lettem volna mosolyogni, örülni. Kellett az a kis kikapcsolódás.
Hamarosan a kis "mimóza" mellett találtam magam. Fel is vehettem. Kissé morcosan méricskélt, de legalább nem bőgött. Megszeretgethettem.
Zsófi is megérkezett. Boldog voltam. Igazán boldog.
Peti visszavitt minket. Még megnéztem hogy készül Beni unokám helye. Remélem jól fogja magát érezni.
Azóta kész a babaágyának bélése. Szép lesz.
