Életem nagyon nehéz időszakát éltem. Remélem lassan vége.

Zsófiéknak felmondták az albérletét.

Még alig száradt meg a festék a falon, még alig aludtam ki az idegességemet, hogy a gyerekemnek ne legyen semmi baja, nehogy megerőltesse magát, nehogy baja legyen az unokámnak.

Hamar úgy gondoltuk, hogy venni kellene egy lakást. Utána kérdeztünk, és ha tudtam volna jelzáloghitelt felvenni a házunkra, akkor simán mehetett volna. 

De a volt férjem, aki a fél ház tulajdonosa mereven elzárkózott. Tehetetlen dühömben alig haladtam a dolgaimmal.

Másnapra viszont kedvező fordulat született. Petiék régi lakása üresen állt, és a tulajdonosa kiadta Zsófiéknak, nagyon is kedvező feltételekkel. Így időt nyertünk.

Azért Zsófi elég feszülten érkezett pénteken. 

Szép csendesen csillapodtunk le. Vásároltunk a babának, tervezgettünk, és kibeszéltük a tehetetlenségünket, a problémáinkat.

Pihentünk épp, be akartunk menni a munkahelyemre. Zsófi ígérte segít kicsit, hogy haladjak, mikor hívta Ferkó: ellopták a táskáját benne a telefonja, szemüvege, összes irata, bankkártyái, BKV bérlete,lakáskulcsa, féltünk, hogy az Erzsébet utalványok, SZÉP kártyája is. 

Elkezdődött a telefonálgatás. Szembesültünk azzal, hogy a szombat a tolvajok, gazemberek államilag támogatott napja. Szinte semmit sem lehet rendesen tenni. Nincs feljelentési lehetőség, nem lehet rendesen tiltani semmit sem, használhatja az iratokat, senki sem fogja megállítani a rablót. Gyakorlatilag ez az állapot hétfő délig áll fenn, ha az áldozat igyekszik.

Persze szedtük magunkat és felmentünk Pestre. Mivel megtettek mindent, amit csak lehetett hazajöttek velem.

Reggel aztán hajnalban keltünk és útnak indultunk.

Szavaztunk, elmentünk egy garázsvásárba, vettünk néhány jó dolgot a babának. Fenn megbeszélték az albérlet részleteit.. Aztán elmentünk a Camponába. Fonalat vettem. Igen, majdnem Törökországból hozattam, de itt kaptam. Persze elvette a vásárlás, nézelődés örömét a feszültség. Ebédelni sem tudtak.

Petiék már vártak minket. Ó ez feledhetetlen élmény volt nekem. Ambrus kisajátított. Az ölembe telepedett, és csak Jankát sajnáltam, mikor kétségbe esve állt elém: Mikor nézed már meg a macskáimat.

Elmentünk egy furcsa kávézóba, ahol mindenféle állat közé ülhettünk le. Lehet, ha nem ilyen előzményekkel megyünk, vagy ha pihentebben megyek, akkor élveztem volna. Így csak éreztem, hogy dagadt vagyok, mert alig fértem, idegesített, hogy nem tudtam rendesen mozogni. Igen, Ambrus ott is odatelepedett hozzám. Az innivalóval nem is volt gond, de mikor a süteményrendelésre került sor, kínos helyzet alakult ki. Alig tudtunk olyat kérni, amit meg is kaphattunk. Igaz az viszont finom volt.

Hiába lazított kicsit a gyerekek társasága, én bizony elfáradtam. Egész héten csak vonszoltam magam. Ráadásul javítanom kellett. 2 OKJ-s dolgozatkupac, és egy modulzáró kupac várt. Túl vagyok rajta. 

Ma végre itthon vagyok. 

Takarítanom kéne, de inkább kötöttem.

Igen, írni fogok. Már tudok;)