Kész az ételízesítő. 12 üveg lett. 28 üveg a lecsó.Holnap jön a paradicsomlé.
Szombaton a piacon kezdtem. Gyönyörű paprikát vettem. Nem bántam, hogy drága, mert igazán szép friss árut sikerült kifogni.
Az ételízesítőhöz is megvettem mindent. Első körben nem is mertem mindent megvenni, éreztem, hogy nehéz lesz eljutni a kocsihoz, mikor jött egy ismerős. Kicsit lehűlt a lelkesedése a csomagok súlyától, de hősiesen kitartott.. Igaz, mikor látta, hogy visszaindulok, akkor utánam szólt, most már ne számítsak rá.
Már nem is kellett.
Itthon anya azzal fogadott, hogy még mennyi minden kellene, hát bevásároltam. El is ment a nap.
Reggel aztán nekiláttam a befőzésnek.
A lecsóval kezdtük.
Aztán épp megpucoltuk, összekészítettük a zöldségeket, mikor beállított István. Tulajdonképpen azért jött, mert névnapját köszöntöttem, és csokit ígértem neki. Nagyon szereti tudom.
Ő szokott segíteni sokszor rajtunk.
Most hogy látta mit csinálunk, beállt és ledarálta a zöldségeket. Hihetetlenül nagy munkától kímélt meg.
Holnap is jöhetne. Bár ő is úgy köszönt el, legközelebb megkérdezi mit csinálunk épp és csak akkor jön át, ha nincs befőzés.
