Tegnap Sanyi feltette a kocsit a használt autó oldalra. Egész jó képeket készített róla, Alig telt el fél óra, hívott hozzam a törzskönyvet.
Mire odaértem megjött a vevő is. Épp próbaútra indultak.
Megvette. Egy néger, Afrikába viszi. Csak Toyotát vesznek.
Boldog voltam. Megkaptam, amit akartam érte, nem kellett fizetnem a rendbetételéért, sőt még ebédre is meghívtak.
Délután bementem az okmányirodába. No ott lelohasztották a jó kedvemet.
Évekkel ezelőtt hitelt vettem fel az autóra. Svájci frankban adták, és épp beleestem a nagy árfolyamugrásba. Az 500 ezer Ft-os hitelem után 296 ezer Ft árfolyam különbözetet fizettem ki.
Isten bizony nem emlékszem, hogy kaptam volna szerződést lezáró papírt. Biztos, hogy nem olvastam, hogy be kell mennem az okmányirodába.
No most így nem lehetett volna eladni az autót.
Előkerestem a papírokat, és ma reggel felhívtam a bankot.
Ha rögtön befizetek 5 ezer Ft-ot, akkor küldenek másolatot, mondták. Befizettem, beszkenneltem, elküldtem. Ők meg mondták, minek. Addig nem állítják ki a papírt, amíg le nem könyvelik a befizetést.
Már nem tudok mit tenni. Csak őrjöngök:Miért nem veszi le ezt a bank, miért kell az ügyfélnek rohangálnia. Miért nem kaphatom meg hamarabb azt a nyamvadt papírt. Miért nem jó mindez elektronikusan, miért kell ezt küldözgetni.
Ha meglesz, akkor 2300 Ft befizetése ellenében leveszik ezt a bejegyzést. Gondolom aztán jól megbüntetnek, hogy miért csak most intézem.
Igen, és idegeskedhetek, hogy valóban kivonják a forgalomból, hogy valóban elköszönhessek az autómtól.
Hűséges társam volt. Szerettem. Sokszor megvédett, sok örömöt okozott.
